Most akkor te gyűlölöd a férfiakat, vagy mi?

férfigy.jpegÍgy szokták ezt kérdezni tőlem. Meg nem is annyira kérdezni, sokkal inkább, mint egy vádat a szemem közé vágni. Tudod, így:
– Te gyűlölöd a férfiakat!
Vagy máskor, ha éppen valami nagyon fontos jelenségről beszélek, akkor meg ilyen lesajnáló kinevetéssel:
– Jaaaaj, hát te gyűlölöd a férfiakat. (Mintha ez komolytalanná tenné a mondanivalómat)
Ez a duma persze terelés a lényegről. Valami olyasmiről, amit nem akarnak hallani, amit nem jó hallani, ezért aztán gyorsan odahajítanak valami vádat, hogy én magyarázkodni kényszerüljek, s így az, amiről eredetileg beszéltem, elenyésszen a homályba.
Hm. Azt hiszik, nem látom át a praktikát.

De nem bánom, beszéljünk erről.
Gyűlölöm a férfiakat?
Nos, ha ez azt jelenti, hogy mindegyiket láncfűrésszel szeletelném darabokra, akkor azt mondom, nem, dehogy! Sőt, néha egészen jókat dumálok velük, sőt, megesik, hogy megszeretem őket.
Ellenben ha a férfigyűlöletet abban az értelemben használjuk, ahogy a nőgyűlöletet, akkor be kell valljam, igen, gyűlölöm őket. És persze azonnal megkérdezem: És mi ezzel a baj? Hát hiszen a férfiak 90%- a nőgyűlölő! Akkor nekem miért nem szabad? Nekem miért kell áradni és befogadni és megérteni, és elfogadni, és mosolyogni, mosolyogni, vicsorogni, bazdmeg? Amit az egyiknek lehet, az miért tilos a másiknak? És ha már ezzel vádolsz, akkor meg mi a faszomér nem gondolkodsz el azon, hogy ha tényleg úgy van, akkor erről ki tehet? Hát így születtem? Vagy netán a világ tett ilyenné?

TALÁN ÉPPEN ŐK MAGUK?

Hogy értsed, muszáj beszélnem a nőgyűlöletről.
A férfiak hevesen szoktak tiltakozni ez ellen, és mindig mondják, nem, nem, ők szeretik a nőket nagyon, sőt, tisztelik is őket fenemód.
Én meg akkor megkérdezem őket, hogy mégis mondják már el (mondd már el, kis barátom), mit szerettek (szeretsz) a nőkben. Mondjuk a feleségedben. De vedd ám ki belőle az olyan lózungokat, hogy jól főz, meg házias, meg jó és odaadó anya, meg csinos, meg kedves, meg (minő csoda!) jó az ágyban. Mert ezek nem róla szólnak kis szivem, hanem rólad. Neked jó, mikor ő azon töri magát, hogy te kényelemben élhess, tisztességes gyerekeid legyenek, étel az asztalodra, nyugalmas életed és rendszeres kielégülésed. Arról beszélj nekem, KI Ő. Mi jár a fejében, mit gondol a világról, mik a vágyai, mi lakozik a lelkében. Mik az értékei, mit fejlődött melletted, mivé vált ahhoz képest, aki akkor volt, mikor elvetted? Mert ugye a párkapcsolat lényege, hogy egymást segítve fejlődünk, alakulunk, tanulunk. Elvileg egy jó párkapcsolatban kiteljesedünk. Szóval hogy ő melletted milyen szerethető lénnyé teljesedett?

MILYEN EMBER Ő?

Na, erről meséljél, ha szereted. Érdekel- e, kutatod- e, szánsz- e erre időt, energiát, avagy eldöntötted, hogy ő egy házias, kellemes, ikeában szellemileg kielégülő lény, akinek létezése arra van, hogy te boldogan élhess.

És akkor itt általában el is akadunk.

Tudod, az a faszi, akinek a feje teli van a nőkről szóló sztereotípiákkal, aki soha nem kíváncsi arra, hogy az, amiben élsz, az neked megfelel- e, akivel soha nem lehet másról beszélni, csak arról, amit ő fontosnak tart, akinek szeretője van, akinek evidencia, hogy a közös gyerek körüli teendőket te végzed (hiszen a nők erre valók), aki azt gondolja, mikor te a problémáidról beszélsz, hogy csupán ventillálsz, s a vége úgyis egy jó kis dugás lesz (most levegőt veszek) és igen, aki idejön az oldalra és merészeli azt mondani, hogy neki napi ejakuláció szükségeltetik a hererák megelőzésére, és aki (jaaaj, ki ne hagyjam, bazdmeg, mer ezen beszarsz) azt nyilatkozza világhírű filmrendezőként, hogy a nők azért vannak, hogy mi, férfiak (érted, MI, FÉRFIAK) jobbak legyünk, az barátom NŐGYŰLÖLŐ.
Annak sémái vannak, de nem figyelme. Annak gesztusai vannak, de nem odafordulása.
Az gyűlöli a nőket és tartja őket a maga hasznára.

(Jirzi Menzelnek üzenem, hogy innentől szarok bele az összes filmjébe, és hogy én kibaszottul nem a férfiak jóságáért vagyok, sőt, nagyjából leszarom a jóságukat. Én szeretnék a magam örömére létezni, és szeretném, ha az életemnek csak egy igen kis szelete volna a mások pátyolgatása. Továbbá szánalmasnak tartom, ha egy ilyen Nagy Ember ennyi idős korára még nem képes önerőből jónak lenni, merhogy én (bazdmeg!) egész életemben jó voltam, ha meg nem, akkora pofont kaptam, hogy a fal adta a másikat, úgyhogy el lehet húzni az ilyen redvás dumákkal a halálba. 
Továbbá innen üzenem Csikidam Robikának, hogy a múltkori elszólását, amit többen kritizáltak, miszerint egy tehetséges énekes lánynak azt találta mondani, hogy aki ilyen szép, annak már nem is kell tudni énekelni, azt kibaszottul nem rakta helyre a minap, mikor meg azt találta kiböffenteni egy hasonlóan tetszetős delikvensnek, hogy aki ilyen szép, annak tízszer olyan jól kell énekelni, mint a többieknek.
ROBIKA! Akkor meg neked most már egy Pavarottit kellene überelned, mert baromira ráncos és csúnya vagy.
Megmondom neked, mi a megoldás: SZAKADJÁL LE A SZÉPSÉGRŐL, bazdmeg! Egy tehetségkutatón vagy, nem egy szépségversenyen. Itten énekelnek a népek, ezt neked senki nem mondta? Azt figyeljed, kinek mi jön ki a torkából, a testüket meg ne mustráljad és ne minősítsed! Rendben vagyunk így? Egyébként meg bírlak és az egyik kedvencem a “Kelj fel! Nem lehetsz fáradt“.

Nos, hogy aranyba kívánkozó szavaimat ne feledjem, ha ez a nemek közti gyűlölet, akkor valóban, van bennem (is) ilyen. Sok- sok történetből és tapasztalatból összeállt egy kép a férfiakról, ami nekem nem elfogadható.
Igen, drága férfiak, NEM ELFOGADHATÓ.
Emiatt kerüllek titeket és gyanakvó vagyok. Ezt a képet ti magatok alakítottátok, s ez a kép valaha a királyfiról szólt, akit elmeséltek nekem. Ez lett abból a királyfiból (jelzem, ma már őt is kiröhögöm. Elég töketlen csávó és épp oly rémes elnyomó, mit az utódai).

Merthogy most akkor lefordítom, kis királyfim, hogy a fentebbi viselkedésed mit jelent az én nyelvemen:
Ha te azt mondod, jó anya vagyok, akkor megerősíted, hogy szakadjak csak bele, mert nem elég, hogy (szerinted) az én dolgom, de még jól is csinálom, ergo neked nem is kell ebből kivenni a részed. Továbbá jelzem, hogy az anyaság nem ÉN vagyok, hanem az az anyaság (ahogy te sem vagy a munkád, hanem az a munkád).
Ha te azt mondod, szép vagyok, akkor én azt gondolom, neked leginkább a külsőm számít, aki én vagyok, az csak ezután következik. Azt meg ugye legtöbbször lenézed, hiszen nem hallgatsz meg, vagy csak osztott figyelemmel hallgatsz, kioktatsz, nem veszel komolyan.
Eddig tehát azt mondtad, nem kell más belőlem, csak a szolgálatom és a szépségem.
Hm… egész jó a mérleg szeretésből.
Ha te a vitáinkból (is) hasznot húzol, rám hagyod a bánatom, kihúzod magad a megoldás kereséséből, nem vállalsz felelősséget, nem akarsz hallani engem, netán rám vágod az ajtót egy utolsó lehülyézéssel, vagy jaaaaj, megütsz engem, majd ezek után szexet kérsz békezálogul, akkor én azt fogom érezni, hogy a szex rám dobott teher, kötelesség, eszköz, és hogy nekem még akkor is dugnom kell, mikor szólni se nagyon akarnék hozzád. Vagyis újra csak használsz, használsz, használsz.
Ha te azt mondod, a ffinak jár a szex, sőt egészségvédő (emlékezünk nagyon racionálisan kommentelő Tamáskánkra), akkor ez nekem azt mondja, hogy (szerinted) neked jogod van erre az én testemet használni. Ezzel szemben el is mehetnél a vécébe, hogy a napi ejakulációdat lerendezd. Jelenleg ismét a szextől fordítasz el, miközben neked ez a világon a legfontosabb (már az egészséged miatt, ugyebár).
Ha te a jelenlétemben (és a hátam mögött is) nőket kigúnyoló poénokon és elszólásokon röhögsz, akkor azt érzem, hogy lenézel és semmibe veszel (akkor is, ha hozzáteszed, én kivétel vagyok).
Ha te azt mondod, hogy Béla jogosan csalta a nejét, mert egy olyan morgós nőtől menekül az ember, akkor nekem ezzel azt mondod, hogy nekem is erőn fölül kell cukinak lennem, mert ha ebbéli kötelességem nem teljesítem, akkor majd te is máshoz mész vigaszért.
Ha te azt mondod, Géza neje ne csodálkozzék, ha az ura megveri, mert ilyen nőt nem lehet elviselni, akkor nekem azt mondod, hogy húzzam meg magam, mert a “rossz” nők üthetők, nincsen abban semmi.
Ha te azt mondod, hogy a nők rosszul vezetnek, nem értenek ehhez vagy ahhoz, hogy szent biológiai kötelességük türelmesnek, bájosnak, el- és befogadónak, csendesnek, kellemesnek, stb- nek lenni, akkor ezzel normákat szabsz, beszorítasz és frusztrálsz engem (és akkor én tényleg frusztrált leszek, de akkor meg ne vágd ezt a fejemhez, mert akkor ez a te szégyened, nem az enyém).

Szóval barátom, ha te ilyen hülyeségeket fröcsögsz té és tova, akkor azt érzem, gyűlölsz engem, megvetsz, nem veszel komolyan, nem tisztelsz, csupán az érzelmeimet kihasználva a magad javára fordítasz.

ÉRTED MÁR, HOGY MI AZ A NŐGYŰLÖLET?

És bazdmeg, ha te ilyen vagy, és tömegével ilyen vagy, akkor én elfordulok tőled, megvetlek és lenézlek és kinevetlek és gyűlöllek.

ÉS NEM ADOK PUNCIT! (Merthogy a szóból nem értesz, így kénytelen leszek idomítani téged)

És ágálhatsz itt, és nyűglődhetsz, hogy mentselek föl, és IGENIS mondjam ki, hogy vannak jó férfiak. Ezzel csak egyre szánalmasabb leszel, hiszen mindannyian tudjuk, hogy vannak, és aki egy kicsit is érzékenyen olvas, az láthatja, hogy az író sűrít, élesít, olykor túloz azért, hogy érzékeltesse, mennyire kurva nagy baj van a világban. És amelyik férfi ezt látja és tudja, az nem ugrál itt, nem hisztizik, nem  tereli a szót, hogy milyen a stílus, és mi nem tetszik neki, hanem olvas, gondolkodik és kérdez, ha nem ért valamit. Mert az a férfi tudja, hogy ő sem tud mindent.

Tudjátok, vannak itt férfiak (ma már 10%- ban) az oldal kedvelői közt, akik még a puncis posztot is osztották egyetlen szó nélkül. Bizony, ez nagy dolog, mert nekem azt mutatja, hogy VANNAK JÓ FÉRFIAK. Olyanok, akik akarják érteni a nőket, és feltehetően végeznek önvizsgálatot, akarnak fejlődni egy jobb világ reményében. Akik nem akarják, hogy majd a nejük szemében 40 éves korára kihunyjon a ragyogás.
Na, ők jó férfiak.
Meg azok, akik eljönnek és elmondják, hogy értik és velünk vannak.
Ők jó férfiak.
Ők nem kérnek plecsnit, nekik nem kell az egójukat névre szólóan simogatni. Ők vannak, élnek, viszonyulnak, s majd a nő, aki mellettük van, fogja tudni, hogy ők jó férfiak.

És azt sem kell nekem megmondani, drága kis pofám, hogy én mi vagyok. Azt majd én tudom. Tudom, hogy keserű vagyok- e, frusztrált vagyok- e, meg férfigyűlölő vagyok- e. Azt teneked nem kell meghatározni, mert ha mégis megteszed, akkor én azt fogom gondolni, hogy egy kibaszott, felfuvalkodott hólyag vagy, aki azt képzeli, hogy majd felülről tekinthet rám és az érzéseimben turkálhat, meg minősíthet. És én ettől kurvára dühös és frusztrált leszek, sőt, el is küldelek a halál faszára.
Tudjál róla, hogy kellő önismerettel rendelkező felnőtt ember vagyok (épp, mint te).
Ezért van az, hogy meggyőznöd sem kell a magad csökött kis hereráktól rettegő igazáról (ajjj, Tamás, ezzel nagyon a tyúkszememre léptél), meg a genetikai kódokról, meg a nők és férfiak működéséről, meg az evolúciós bogyószedésről, meg egyéb marhaságokról, mert az érveidből ítélve valószínűleg tízszer több tudásom van a témában,mint neked, ergo leradírozlak a tatamiról. Attól pedig nagyon frusztrált, dühös és megkeseredett leszel.

Szóval, hogy vannak jó férfiak. Én is ismerek párat. Szeretem őket és nagyon pontosan el is tudom mondani, melyiket miért.
Elmondjam például, hogy az utolsó pasimat miért szerettem?
Na, most figyelj:
Szerettem, hogy olyan érzékeny. Finom volt, halkan beszélt és felvállalta az érzéseit. Azt is, ha tétova vagy gyenge volt. Fogadta az én érzéseim. Néha hosszan üldögéltünk és mesélt nekem. Mikor meg én beszéltem, azt figyelte. Figyelt minden szavamra. Aztán hetek múltán is emlékezett azokra. A leveleimet gyakran olvasta, szerette, értelmezte (nem könnyű az sem). Itta a szavaim, na. Ő olyan ritka férfi volt, aki soha nem cigányozott, nem buzizott, vagyis a jelenlétemben soha senki emberi méltóságát lábbal nem tiporta, ami- lássuk be- férfiak közt rendkívül ritka. Ez nekem azt sugallta, hogy egy nyitott és elfogadó ember, aki nem sémákban gondolkodik. Aki mellett én is biztonságban vagyok, mert valószínűleg engem sem sémák és előítéletek alapján fog értelmezni.
És olyan is volt.
Szerettem a humorát, a derűjét, a tág világlátását. Szerettem, ahogy a gyerekéről beszél, ahogy ott van minden rezdülésében. Ahogy tudja, mit érez, mit gondol az a kisgyerek. Ahogy minden részét az életének úgy igazítja, hogy az azt a kis embert ne sújtsa.
Szerettem a mély önismeretét. Az erőt, amivel szembenézett a gyengeségeivel és ahogyan azokat akarta javítani. Ahogyan akart  fejlődni. Figyelte magát helyzetekben és kereste, ő mit tehet a megoldásért. Nem hárított, nem tolta a felelősséget. A viharban is ügyelte a másik embert, hogy az ne sérüljön.
És elmondok még valamit. Ezen be fogsz halni. Ezzel a férfivel három olyan egészen konkrét randi randim volt, mikor kirándultunk, vagy ettünk, vagy csatangoltunk és ő ez idő alatt
EGYSZER SEM
AKART
MEGDUGNI.
Vagyis akart, csak nem volt méltó és megfelelő mód és hely és alkalom, ezért hát nem lefújta a randit, hanem beérte velem. Mármint a puncitlan lényemmel.

HÁROMSZOR EGYMÁS UTÁN! (Lányoknak zárójelben: Láttál már ilyet, bazdmeg?).

Persze elmondta, hogy megvesz értem és alig várja, hogy majd végre, de azt úgy, hogy súlya legyen. És addigra súlya volt. És én is eljutottam oda, hogy akarjam, ne csak fogadjam a másik akarását.
És csodás volt. Emberi, érzékeny egy érzékeny emberrel.
Drága jó férfi volt. Egész bele is szomorodok, hogy már nincs mellettem.

És csak kérdezem most tőled: Te tudnál- e ilyen részletes elemzést adni arról, mit tudsz a melletted lévő nő világáról és hogy miért szereted őt?
Szereted- e egyáltalán, vagy csak kényelmes vele az élet?

Egy szó, mint száz, nálam ne akard kicsikarni a felmentésedet és ne nevezz férfigyűlölőnek, hanem viselkedj úgy, beszélj úgy, hogy az nekem jó legyen.
A NŐKNEK JÓ LEGYEN.
Az nekem élhető legyen.
A NŐKNEK ÉLHETŐ LEGYEN.
Az mögött az én tiszteletem legyen.
A NŐK TISZTELETE LEGYEN.
Akkor nem lesz szükséged felmentésre, hisz magadat mented föl.

Na, és ha majd tömegével lesztek ilyen férfiak, akkor majd én se fogok csúnyákat írogatni, meg gúnyolódni, meg sértegetni a kis cuki egótokat, hanem szép egyetértésben fogjuk szeretni egymást. Akkor barátom eltűnik majd a kifejezés: férfigyűlölet, s vele eltűnik az is, ami életre hívta: a mindent átitató, szorongató, minősítő, elnyomó nőgyűlölet.

 

Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat!

Reklámok

87 hozzászólás

  • Benedek Ibolya Babi

    Nincs mit toljak!!!!Ez nagyon egyben van,osszefoglaltad a lenyeget!!!!!

  • Nagyon otthonos itt, tetszik az oldal. Külön köszönet a Robis szösszenetért, azt hittem felrúgom a tévémet, amikor ennek szem-és fültanúja voltam.
    ” Te tudnál- e ilyen részletes elemzést adni arról, mit tudsz a melletted lévő nő világáról és hogy miért szereted őt?” Jó kérdés, amire a rutinos nagydumásoknak van mirelit válaszuk, amit szerintük hallani szeretnél, és kötelező elolvadnod, elhinned, ellenkező esetben jön a bezárkózás, neked semmi nem jó.

  • Sziiiiaaaa!!! 🙂 🙂 🙂 idetaláltam én is, nagyon tetszik, toljad csak!

  • ezt most csak azért, mert a pipákat lehagytam

  • sophiataylor

    Baszodanyám, (ja, épp azt teszed :)) ez már megint orbitális lett! Imádlak, mint mindig, sőt egyre jobban!

    • Nem is tudtam, hogy Új-Zélendról is van kommentelő 🙂

      • Nagyon sokan itt vannak, és nagyon sok országból.

      • sophiataylor

        Bevallom, a kérdéskörben alulművelt voltam… De Google a te barátod, Sophie, és láss csodát. Hozzá mérni valóban imponáló, a nőjogi tevékenységét is figyelembe véve.
        Mondjuk én nem róla vettem a nicket, ennél sokkal prózaibb magyarázata van.

        • Miért, kinéznéd egy pasiból, hogy Google nélkül tudja? 😉
          Még a Wiki is játszik. De tényleg azt hittem, hogy róla vetted.

          • sophiataylor

            Nincsenek elvárásaim és prekoncepcióim. Láttam hímből és nőstényből is okosat meg ostobát. Nem lehet látatlanul tudni, kinek milyen ismeretei vannak, és hogy ami van, azzal él-e vagy inkább visszaél.

            • Nem is komolyan mondtam, kacsintottam is. Bocs, sokat hülyéskedem, néha nem kellene.

              • Most, hogy így jelzed, tényleg látom a a kacsintós smiley-t. Először átcsúsztam felette, azért reagáltam komoly hangvétellel. Mindenesetre a kijelentésem ettől függetlenül áll.

                • Értem, és gondoltam is, hogy úgy van, a poén azokat gúnyolta épp, akik szerinte a feminizmus a férfiak általános lenézésével, egy masszaként való kezelésével azonos. Egyszóval az antifeministákat.

                • Sophia, mindenesetre érdekes egybeesés. 😉

  • Szemtelen Tyúk

    Szerintem sokan kiakadnak tőled. Mert hogy ez vérfeminizmus. Mert hogy férfigyűlölet. Mert hogy embert ítélsz meg a csoportjáról ezzel: “Sok- sok történetből és tapasztalatból összeállt egy kép a férfiakról, ami nekem nem elfogadható.”
    Lássuk már be, hogy ez nem rasszizmus, hanem realitás. Hiszen ha mondjuk utálom a pirézeket akkor legfeljebb teszek róla, hogy ne találkozzam velük. De lássuk már be, hogy a legtöbb heteroszexuális nő számára NEM opció, hogy kerülje a férfiakat, hiszen elég erős drive a partnerkeresés.
    És ha ez a drive akadályba ütközik, ráfullad a pöcsfejekre, erőszaktevőkre, gyökerekre, faszhuszárokra, akkor mi lesz? Vagy egy megkeseredett kóró, vagy egy nagyhangú, végreőszinte, sarkos véleményt közvetítő nő.
    És ez nem férfigyűlölet. Szerintem.

    • Azt nem akarják látni, hogy ez reakció. Ahogy reakció a zsörtölődés, aszexualitás, elszürkülés is. Minden csak reakció. Aki engem vádol, az nézzen magába: Ő mit tett azért, hogy ilyen érzéseim vannak?
      A FB.- on írta nagyon jól egy kommentelő. A nőgyűlölet az elnyomásról szól, a beszorításról, a férfigyűlölet erre adott válasz. Az erőszak visszautasítása.
      És milyen téveszme ez a szexszel is. Hogy beszorítanak abba, hogy neked kell szexelni, merhogy ők annyira rinyálnak a szexéért, és már te figyeled maga és vádolod magad, mikor neked rohadtul nincs kedved ilyen faszkalapoknak szétrakni és akkor ŐK azt mondják, beteg vagy, frigid, meg a nők kevésbé akarják és ez NEM NORMÁLIS. Miközben az ő lihegésük a nem normális, az ő nőhasználatuk a nem normális. Érted? Nekik kellene elbújni és szégyenkezni, ők meg odamennek az oldalamra és hőbörögnek, hogy nekik joguk van az ösztöneikhez.
      Nincsen teneked jogod semmihez.
      És ahogy toják a fejedbe nagyban. Hogy ami mindkét embernek öröm, az megengedett a szexben, miközben a pasik nyomnak, szorítanak, zsarolnak, hogy az ő örömüket szolgáld. A rendszer meg dolgozik alájuk. Semmilyen eszközöd nincs, hogy megvédd magad, csak ha elveszed tőlük életük értelmét, a pinát. Amúgy azt mondasz, amit akarsz.

      • Szemtelen Tyúk

        erről értekeztem kicsit a puncinyalós posztodnál is.

      • így beülnek ide-oda kétszázan, nanáhogy zárt ajtók mögé, úgy képzelik, hogy joguk van beleugatni abba, hogy ki hogy éljen, persze a többi, kint maradt okostojások/haszonélvezők sem tiltakoznak, aztán rí a szájuk mikor a nők, meg mindenki más, akinek a zsírján okoskodnak, jól beint.
        http://feminfo.444.hu/2014/10/06/ketszaz-ferfi-megvitatja-hogyan-eljen-ketmilliard-ember/

      • Na itt, hogy ezzel a jelenleg elérhető utolsó bejegyzéssel végeztem már nem értem a blogot. De ezt most hagyjuk.
        Viszont, ha “vérfeminista”, akár reakcióból is, akkor nyilván nekem, mint férfinak nincs itt keresnivalóm, mert nem vagyok “elfogadható”. Ez nem “akaszt ki”, csak tényszerűen megállapítottam. Amúgy nyilván kell ilyen hang is, van rá igény, ahogy van igény a cigányozásra, zsidózásra stb. Amik nyilván szintén reakciók. Biztos sikeres is lesz, hajrá! Ha meg segít embereken és nem árt nekik akkor tök jó! 🙂

        • Ha még olvasod: ígéretes kezdet után – nálam IS – besorolódtál a 10 %-ba. Ez a kommented arra enged következtetni, hogy mégsem oda tartozol, túl erősek a reflexek, a buta férfiszolidaritás.

          • A blogot már nem olvasom (azt most hagyjuk hogy miért, de lefogadom, hogy 90%-ban erősen mellélőnének a tippelők), de a WP szól a hsz-eim hsz-jeiről is. Amúgy nem tudom mit jelent a 10%, meg erős reflex, meg odatartozás, meg férfiszolidaritás nálad, ebben a kommetedben. Úgy értem, ha rám van vonatkoztatva. Ha velem akartad ezt megbeszélni – akkor majd kifejted. Ha akarod. Ha nem igazán nekem szóltak a kommentem alá általad írtak, hanem engem értékelve a többieknek, vagy a “blogért”, akkor meg nem érzem magam megszólítva.

            • Neked szóltak, és arra, hogy a reflex miatt térted félre – totálisan, pedig szerintem még szájbarágós is – ezt a bejegyzést. A korábbi kommentjeid alapján azt gondoltam, hogy te teljesen érted, hogy itt nem azokról van szó, akik hajlandóak odafigyelni a nőkre, akik valóban tisztelik őket – nem a nőket, hanem az embereket. Úgy látszik, ebben tévedtem. Két lehetőség van ez esetben: az egyik, hogy eleve nem tartozol a 10 %-ba (nem írom le, mi ez, ott van a bejegyzésben). A másik, hogy de, csak mégis túl erős a kötődésed az egész halmazhoz (=”férfiszolidaritás”), mind a száz százalékhoz, hogy megértsd, milyen fontos a különbség a nőket (embereket) megértő 10 % és a resztli között, esetleg nem mered/akarod besorolni magad a 10 %-ba. Őszintén szólva nem tudom biztosan, hogy a 10 %-ba tartozás, és a “férfiszolidaritás” nem zárja-e ki egymást.

              • Kösz a választ! Így már világosabb. De nem, szerintem nincs olyan reflexem (sőt kicsit talán szükségem is lenne rá). Szerintem, mert persze tévedhetek is. Ezt a bejegyzést meg már nem olvastam végig. De ettől még úgy gondolom, hogy már eléggé értem ezt a blogot (azzal, hogy tegnap az összes addig kikerült bejegyzést szinte kivétel nélkül végigolvastam ezen bejegyzés előtt): úgy ahogy mondjuk (lehet hogy ide nem a legjobb példa) ha Orbán Viktor kinyitja a száját a tévében, akkor őt sem kell végighallgatnom ahhoz, hogy értsem és tudjam mit akar és miért.

                • “Ezt a bejegyzést meg már nem olvastam végig. ”
                  Úgy könnyű félreérteni. Nem, nem értheted a blogot annyira, hogy tudd, mi van a félig (sem?) elolvasott bejegyzésben. Azt csak hiheted. Ahogy nem, Orbán Viktor beszédét sem tudod előre, akárhányszor hallottad már, pedig biztos sokkal többször, mint ahányszor a blogot olvastad – és valljuk be, ez a blog milliószor árnyaltabb, mint Orbán (vagy bármelyik másik politikus).

                • Nem érthetünk egyet mindenben. Itt totálisan másként látjuk a helyzetet. Egyébként a félreértés nagyon sokaknak úgy is megy, ha mindent “tudnak” egy valamiről (ahogy a liberálisos-bejegyzés is taglalta). Tegyük fel példának: mindent elolvasnak ezen a blogon. Akkor is. Mert nem elég csak nézni, kell látni, nem elég csak meghallgatni vagy elolvasni és kritika nélkül elfogadni, hanem kell gondolkodni: összefüggéseiben, rendszerszinten.
                  De mondtam, hogy ettől még értem és érzem én a blog létezésének/tartalmának indokoltságát, amit tojás hozzászólása, meg a WP-statisztikák szerint szárnyaló olvasottság is igazol. De, hogy milliószor árnyaltabb lenne – nem.
                  No, mindenesetre köszi a lehetőséget az eszmecserére – ne haragudj, de ilyen “tojásos” körülmények között a továbbiakban ezt sem igénylem.

                • Kérlek, a te döntésed. Szia.

        • Honnan veszed a bátorságot magadnak, hogy megveregesd más vállát, lekezelően, jól van kislány, csináld csak? Ki a halál fasza vagy te? Szerinted a te engedélyed vagy jóváhagyásod kell a blogíráshoz?
          Az, hogy a cigányozáshoz és zsidózáshoz hasonlítod a szöveget, az egyszerűen nevetséges. Átlátszó és nagyon gáz a komment…

          • Az van, tojás, hogy igen, ők azt hiszik, hogy kell a jóváhagyásuk, dicséretük, a “jóindulatú” tanácsuk, hogy hogyan kellene jobban csinálni. Ilyen van a FB- on is nem egy. Jön, okosít, dicsérget, vagy megró. Nem is értem, hogyan képzelik!

      • “hőbörögnek, hogy nekik joguk van az ösztöneikhez.”
        Joguk éppen van az ösztöneikhez, de csak addig, amíg ezzel nem másznak bele senkibe. Mert emiatt zsarolni, nyomasztani, erőszakosan nyomulni és ezzel zaklatni másokat, na ahhoz marhára nincsen joguk!

  • Tetszik! Kicsit visszavettel a stilusbol. Kar erte 🙂

  • “És ágálhatsz itt, és nyűglődhetsz, hogy mentselek föl, és IGENIS mondjam ki, hogy vannak jó férfiak.”
    Vajon mennyit ágál azért, hogy vannak okos szőke nők, meg hogy vannak nők, akik marhára értenek a matekhoz (khm… egészen pontosan annyian, ahányan a pasik között), meg van, aki tud autót vezetni (mondjuk kb. ugyanúgy, mint a hasonló gyakorlottságú pasik), meg vannak jó munkahelyi vezetők is a nők között? Vajon az anyósos vicceknél hányszor mondja, hogy vannak jó anyósok is?

    • Szemtelen Tyúk

      Aki felmentést kap, az böcsülje meg magát.

      • Mijjé, én kaptam elmentést? Monnyuk nem is kértem, én nem vagyok “a” férfi, én én vagyok 🙂
        Meg aztán nem is azért viselkedem akárhogy, hogy valakiknek tessek, meg felmentést kapjak. Ha a Gumiszobában(-nak) megfelelek, akkor alighanem a férfihangon, sőt a magukat alapvetően nőket tisztelőknek tartók (tehát nem HANGOSAN nőgyűlölők) között már riadalmat keltek. Ne feledd, én rosszabb vagyok, mint egy “férfigyűlölő” nő, egy magát feministának tartó és ezt hangoztató pasas még esetleg lehetne buzi, azzal is tudnak mit kezdeni (nem utálják, ha csak a négy fal között csinálja, tudod), de ha még cisz-heteroszexuális is, akkor csak utálni lehet, mert rohadt áruló, nem férfiszolidarít.

    • A balesetek többségét férfiak okozzák a statisztikák szerint.

    • Ezek tök jó kérdések!

  • Lara Hercegnő

    Nagyon tetszenek a bejegyzeseid! Sok mindenre felfigyeltem ami nalunk is van sajnos. Nem ilyen radikalisan de enyhebb formaban jelen van. Varom a tovabbi temakat! Csak oszinten mint eddig 🙂

  • Tudom, tudom, olvastam, hogy a posztolót nem lehet megkritizálni, mert tudja ő magától is, de a végére az fogalmazódott meg bennem, hogy magadat már elég jól elfogadtad, de még mindig a királyfi képétől nem tudsz szabadulni. A következő lépés a jellemfejlődésben a mások elfogadása lesz, felismerni, hogy készen jön a királyfi, hanem ő is csak ember.
    Az elvárásod jogos a “férfiakkal” szemben, de ez kétirányú.

    • Jaj hát köszönöm a terápiát! Végre már jönnek a férfiak, akik megmondják, mi velem a baj, és miben kell fejlôdnöm. Hurrá!
      A két irányra csak annyit, hogy én már megtettem a magamét, most rajtatok a sor.

    • Királyfi? Ember, hát itt egy olyan minimumról van szó, amit a férfiak abszolút elvárnak a nőktől. Semmi léc, amit meg kell ugrani, egy baromi lapos küszöb az egész.

  • én az idő előrehaladtával egyre kevesebb férfival vagyok hajlandó leállni vitatkozni. a múltkor is letiltottam párat. csak az maradhat, aki képes egyenrangúan és figyelmesen vitázni. és az érzés utána? a könnyűség… nincs az, amit írtál is valahol, hogy az ember gyomra már előre összeáll csimbókba, ha meglátja hogy kommentel valamelyik miszter, hogy megint milyen mélyostobaságot fognak írni, amivel majd utána megint foglalkozni kell, vagy ha ignorálom besír, hogy le sem szarom, és különben is túl kemény vagyok.
    kitiltani, kizárni őket a környezetemből pont olyan érzés, mint amikor behúzom a szúnyoghálót, bekapcsolom a szúnyogriasztót, és leülök egy kávéval pihenni. onnantól kezdve már egyáltalán nincs bajom velük, ők is isten teremtményei, és milyen jó, hogy nem szívják a vérem.

    és lám… az is milyen érdekes (nem?), hogy nőkkel tök jókat lehet dumálni, segíteni egymást, vagy csak lenni, tenni a dolgunkat, akármit. csak akkor ott lenni, amikor szükség van, de akkor jól ott lenni. odafigyelni. kedvesnek lenni. kölcsönösen.
    mennyire baromira nem igaz a sok hülye duma, hogy a nők egymásközt ölik egymást. de nem? ha esetleg úgy adódik, hogy lesz kedved erről írni, a női szolidaritásról, nagyon szívesen olvasnám.

    egyben megragadom: gratulálok a bloghoz és az írásokhoz, tiszta öröm olvasni. sok sikert kívánok hozzá!!

  • Szemtelen Tyúk

    A férfiak még mindig nem vágják, hogy nem a férfinépesség száz százalékáról van itt kinyilatkoztatva, hogy szar.

    • Na! Azért nem minden férfi nem vágja!

      • Basszus. Ez Szemtelen Tyúknak ment, erre: “A férfiak még mindig nem vágják, hogy nem a férfinépesség száz százalékáról van itt kinyilatkoztatva, hogy szar.”

      • Szemtelen Tyúk

        Áááááá! Jó.

  • Mi lett azzal a nagyon jó emberrel? Van kedved erről írni?
    És egy picit hagy kötekedjek: akiket jó férfinak nevezel, azok A Férfiak. A többi, a nőgyűlölő, egoista kis szarok csak férfitestben lakó elkényeztetett, gyáva hülyegyerekek.

    • Úgy értettem, hogy a férfi az a hím felnőtt embert jelenti nálam. Aki nem felnőtt, az nem férfi. Öt éves gyerekeket se nevezek férfinak. 🙂 Az urak-hölgyek a hétköznapi nyelvben furák, inkább ünnepi alkalmak, vagy mondjuk valami bekonferálás jut eszembe, ahol megvan ennek is a helye. ” Hölgyeim és uraim!” 🙂 Udvarias megszólításnak van szánva elvileg.

    • Nem, nincs kedvem erről írni.
      Ahogy kicsivel később Tamásnak is többször kifejtettem (mindhiába) vannak határaim. Amit leírok, annyi tartozik az olvasóra. A többire még rákérdezni sincs joga, mert az a magánszféra megsértése.

  • De ezek kapják a pinát, a kedves, rendes, udvarias stb. fiúk meg sokszor el vannak küldve a halál faszára, mondván, hogy ők lúzerek. Ha van egy részeges, nagypofájú szarzsák és egy Ember, tíz nőből kilencnek a szar kell, és nem tart senki puskát a fejükhöz.
    Miért hallottam, láttam annyi ilyen történetet? Márpedig akkor csak van benne valami, hogy esetleg kettőn áll a vásár.

    • Tudok sajnos a rokonságból is példákat írni, és ott volt a választási lehetőség. Az egyedüllét lehetőségéről nem is beszélve. És nem, és csak a részeges majom kellett pl. nagyinak, nagynéniknek, pedig volt normális kérőjük is. Vagy a gyárban pl. a nők kórusban röhögnek a saját vicc mögé bújtatott sértegetésükön, a szóbeli zaklatáson, és ha szót merek emelni mellettük, akkor ŐK hülyéznek le gyakorlatilag, hogy hát minek veszem komolyan, hát csak vicc. Én kérek elnézést a végén. 😀 Hogy van ez, miért vannak ezek a dolgok?

    • Kedves Bagoly. vajon kiket értünk most jó fiúk alatt? Merthogy tapasztalataim szerint a lúzerek szokták önmagukat jófiúnak nevezni és ők is csupán azért jófiúk, merthogy egyéb tulajdonságaik kevesek ahhoz, hogya nők szóba álljanak velük. Ilyenformán a nőket éppen ők vádolják azzal, hogy bezzeg nekik csak a faszhuszárok kellenek, meg a szemetek, míg ők (a jó fiúk) magányosan száradnak el.

      A helyzet a valóságban az, hogy ez egy kurva nagy hülyeség. A nők vágynának a jófiúkra, akik azért lehetőleg nem lúzerek, csakhogy a palettán ilyen alig fellelhető. Alig valamiből választhatunk, és aki egy kicsit is nem lúzer,m az már általában teli van nőgyűlölettel, és macsósággal. És akkor a nők- jobb híján- benyelik ezt. Mert még mindig kellemesebb egy macsóval lenni, mint egy világ szerencsétlenjével.

      Na, ezért ilyen szemetek a nők, és ezért nem adnak a “jó fiúlnak” puncit.

      Még azt hozzátenném, hogy én pl elég kelendő vagyok a korosztályomban, szóval kaphatok macsót is meg lúzert is, és lám, én pl határozottan az érzékeny, kifinomult ffiakhoz vonzódom. A macsózás, a férfiskedés egyrészt riaszt, másrészt megvetem.

      nem volna baj, ha a nőket élesebb szemmel látnád és nem ostoba urban legendsek alapján ítélkeznél.

      • én azt is látom, hogy a kedves, szép, intelligens (értsd: kelendő) nők, akik elég büszkék ahhoz, hogy nettó macsóbalfasszal ne álljanak szóba, azok a lelküket és nemiszervüket kiteszik egy olyan pasiért/nak, aki két fokkal érzékenyebb és figyelmesebb mint a nagy magyar hím(á)t(l)ag. pont azért, mert ezek alig fellelhetők. a nők velük egy egészen más, sokkal igényesebb szinten mennek le kutyába, és tapossák le saját büszkeségüket. döbbenet. olyan nők, akik egy egyenrangúbb világban csak röhögnének ezeken a nemtúlbunkó, sőt érzékeny, de valójában érzelmileg kurvára kihasználó puhapöcsökön.
        és ez az egész egy baromi jó kis csapda, amiből szerintem úgy lehet kiszállni, hogy sokkal magasabbra tesszük a mércét, és akkor sem megyünk bele nem-egyenrangú, vagy a férfi által kihasználó kapcsolatba, ha meggebedünk a magánytól. akkor, az érzelmi függetlenségben lehet elkezdeni valóban tárgyalni, szerintem. mármint a nemeknek, egymással, társadalmi léptéken.
        pl. iszonyú necces szerintem, belemenni egy szeretői viszonyba, a pasi guminőjévé válni, amit elő lehet húznia amikor épp ráér, meg tud sírni a nő vállán, mikor épp a világ fájdalma nyomja széles mellkasát és heréjét, vagy csak van egy üres félnapja. és ezt a sok szerencsétlen, kiszolgáltatott és magányos, okos, értelmes, jó lelkű nő nem látja, és a vége az, hogy a nők szívnak, a pasik nemhogy nem röhögnek, de még azt sem látják, hogy mennyire igazságtalan és egyenlőtlen a helyzet. (hát hiszen a nő is akarja, és milyen jó nők…szerelem van, lássuk be…)
        szóval szerintem a jófiúkkal is van gond, nagyon is. illetve nem velük, hanem azzal, hogy mit és mennyit engedünk nekik is, és milyen áron. vagy rosszul gondolom?

      • Ezért olvaslak például.

      • “tapasztalataim szerint a lúzerek szokták önmagukat jófiúnak nevezni és ők is csupán azért jófiúk, merthogy egyéb tulajdonságaik kevesek ahhoz, hogy a nők szóba álljanak velük.”
        Én is így látom, hogy a nőknél sikertelen férfiak, előbb-utóbb mindig megtalálják ennek az okát…a nőkben. Magukat pedig nagyvonalúan besorolják a túl rendes kategóriába, mert az sokkal egyszerűbb és megnyugtatóbb, mint egy alapos önvizsgálat.

        • “Oszt’ majd jól megnézheted magad, mert nem fogsz kelleni egy pasinak se…ja, hogy van férjed? Akkor úgy is ott fog hagyni! Ja, hogy 26 éve imád? Hogy mekkora egy agymosott papucs lehet az a szerencsétlen ;)”

  • Átemelte kissiedean és hozzászólt:
    Az uj, nyersebb csakazolvassa. Imadom.

  • Istenkém, ha én tudnék így írni. Akkor én telennék.:D

  • “Arról beszélj nekem, KI Ő. Mi jár a fejében, mit gondol a világról, mik a vágyai, mi lakozik a lelkében. Mik az értékei, mit fejlődött melletted, mivé vált ahhoz képest, aki akkor volt, mikor elvetted? Mert ugye a párkapcsolat lényege, hogy egymást segítve fejlődünk, alakulunk, tanulunk. Elvileg egy jó párkapcsolatban kiteljesedünk. Szóval hogy ő melletted milyen szerethető lénnyé teljesedett?”

    Nagyon igazakat írsz.
    Atyaég, hogy ez mennyire nem érdekli a legtöbb férfit, maga a nő. Hogy mi van bennük, a lelkük legmélyén. Ah kit érdekel, csak punci legyen. Hogy mi van a nővel, hogy most miért nem akar szexelni, mi a baja? Kit érdekel? Majd keres másik nőt, olyat amelyik még nem “romlott el”.
    Azt figyeltem meg szűkebb környezetemben, hogy a kapcsolatok/házasságok nagyrészében a nő szó szerint leépül. Válás, szakítás után a többség kivirul. Nem szívják már le őket a férfiak. Viszont ott vannak az egyedülálló nők, akik jól érzik magukat, virulnak. Mégis egyedül nem az igazi, vágynak a férfival való kapcsolatra. Aztán amikor ez megtörténik, és utánna jön a házasság, gyerek stb. jön vele a leépülés is. Ez a 22-es csapdája.

    Exemet jófiúként ismertem meg. Kedves, érzékeny volt. Figyelt RÁM. Aztán lassanként ez megváltozott. Egoista lett. Felismerte, hogy hatalma van. Őt mindig minden körülmények között meg kellett hallgatni. Értsem meg, hogy neki ezt most el kell mondania. Neki ez JÁR, hogy hallgassam meg. A végén olyan lett, mint az apja. Csak ő lehetett a középpontban senki más. Én nem voltam sehol. Nem érdekelték a vágyaim, a lelkem. Nem érdekelte már őt semmi csak önmaga. Teljesen leépültem mellette, mintha elszívta volna az életerőmet. Túl érzékeny voltam, szerinte. Pedig eleinte ő volt az. A rendszer átváltoztatta.

  • 😀 én “Csikidám Robikán” akkor szartam be, mikor a mentroházban megkérdezte a melletteülő faszomtudjakit egy csajszi performansza után, hogy “szerinted a hang volt jobb, vagy a külső?”
    Na, akkor beintettem.

    • Robika egy akkora fasz, hogy egyszerűen hihetetlen. Egy felvilágosult országban az első mpben kibaszták volna a műsorból szexizmusért és zaklatásért még be is perelték volna. Ebben a középkori országban meg minden műsorban lóbálhatja a farkát és csámcsoghat alig nagykorú lányok testén. Mocskos perverz faszhuszár.
      Remélem, olvassa ezt.

  • Ez egonövelés az egyik legdurvább dolog a részükről, hogy mindig az ő nagyszerűségükről kell szó legyen…., ami egy sima kompenzáció a kisebbrendűségi érzésükre, (de ezt nem kell megértenünk)… A másik
    aranyat érő kérdés: Te most akkor feminista vagy? – kényszerítő, erőszakos kérdés….- bármit válaszolsz ezek után – egy méregető AHA a válasz. – De akkor miért bántod a férfiakat? Miért? Magyarország végtelenül elmaradott ebben a kérdésben is…

    • Ez egy tipikus terelő kérdés. Nem akarja hallani, amit mondasz, ezért bekényszerít egy magyarázkodó státusba. Már meg kell védeni magad, már támad, így az, amiről eredetileg beszéltél a semmibe vész.

      Üdv a blogon. Örülünk neked 🙂

  • Igen, használtak engem is. De nem utálom őket. Nagyon jól el tudom választani azt az egyet a férfitársadalomtól. Illetve azokat is, akikkel összehozott az élet, a net, akár randira, akár csak pár levélváltásra.

    Nekem a férfi nem azoknál kezdődik, akik köcsögök. Én inkább azt mondanám, azok nem a férfiak, azok a töltőanyag a Földön. Persze mivel férfi a külsejük, így bedől nekik a nő, de az okosabb előbb-utóbb rájön: ezek nem azok. Szóval nem általánosítanék, hogy a férfi ilyen meg olyan, hanem azt mondom: a férfi is, mint a nő, jó, attól jó, amilyen ember. Nem a farkától, mellétől, puncijától jó, nem a státusza teszi valakivé.

    Igazából emberekről beszélünk, nem nemekről.

    Kezdetben légy ember, jó ember, és akkor esélyes, hogy a másik (vagy ugyanazon) nemnek hasonlóan emberi tagjával kapcsolódsz majd.
    És még naiv is vagyok, mert ez segít nekem abban, hogy higgyem: mindig van esély, valahol van olyan, aki mindenben jó.

    • Igen, a jo ember az egy nagyon jo kezdet, ferfinak, nonek is. De nokent, foleg ha rossz csaladi hatterbol jossz, nem art resen lenni es tudni hogy mi a tema, mik azok a jatszmak amikbe belefuthatsz, hogyan vedheted ki oket, tudd, hogy mikor kell lelepni, mikor kell kitartani a sajat igazad mellett. Nagyon nehezek ezek a jatszmak, en latom hogy generaciokra visszamenoleg nalunk minden no a csaladban elbukott. Kivetel nelkul. Pedig ok csinaltak MINDENT. Gyerekneveles, szamlak befizetese, fozes, takaritas, sajat es ferj szuleinek gondozasa. Mondom, mindent. Meg egyebkent ha egy pasi jon egy iliyen csaladbol ahol apa uralkodik, anya rabszolga akkor o nyilvan a gender szerep szerint nagy valoszinuseggel apa viselkedeset tanulja el – vannak kivetelek persze – es akkor o is viszi tovabb ezt a mintat.
      Ezert kell hogy felebredjunk mindannyian, ferfiak is, nok is es legyen valami valtozas. Jo embernek lenni csak az elso lepes, illetve egy alapveto kitetele a valtozasnak.

      • *feltetele

      • Jahh, a rossz családi háttérhez: első 10 éves kapcsolatom apám-minta volt. Második 9 éves a nevelő apám. Anyámnak több meghatározó kapcsolata nem volt. Mondtam is neki: most én jövök. Most olyan lesz, ami nekem jó. Röhögtünk egy jót, majd így lett.
        De valóban nagyon-nagyon résen kell lenni, tudatosnak lenni, tudni hogy mit nem szabad elhinni, elfogadni semmiképp a mosoly mögé bújt pinavadászoktól.
        Egy éve megkérdezte a 12 éves fiam: miért nem társkeresőzöl mostanában? Azért, mert ott nagyjából szexet akarnak a férfiak, nekem pedig nincs kedvem megkeresni azt az 1%-ot, aki nem ilyen. Levágta a fiam hamar, miről beszélek. Megállapította: anya, tudom neked ennél több kell.
        És valóban.
        Végül mégis ott találtam meg, volt türelmem az 1% illetve nekem 1 “példány” megtalálásához, de nem volt könnyű futam.

        Sokat gondolkodom azon, miért van az, hogy a sok-sok “boldog” pár tagjai mindenfelé keresgélnek a neten? Mikor lesz a nőknek kevés az, hogy valaki szerelmet hazudik? Hogy az a valaki majdnem jó, de vannak kompromisszumok.
        Miért elégszenek meg a majdnemmel? Miért mondanak igent arra, amit nem akarnak? Kétségbeesés? Mindig?
        Azt hiszem ezt boncolgatom kicsit a blogomban 🙂

        • A ketsegbeeses igen, az az egyik, meg a a belenk nevelt felelem miszerint mi egyedul nem boldogulunk es semmit sem erunk ferfi nelkul. Meg termeszetes hogy tarsat keresunk szerintem, szerintem tok evidens hogy ugy gondoljuk hogy ha talalnank valakit aki normalisan all hozza a parkapcsolathoz, mondjuk ugy ahogy mi akkor az tok jo lenne. Es jo is lenne valoban, csakhogy a masik oldalon meg nagyon nem ezt keresik es akkor jonnek a borzaszto tarskeresos elmenyek. Gratulalok hogy megtalaltad, nagy szerencse ez. En tarskeresovel nem merek probalkozni tobbet, probaltam jo par eve, iszonyatos elmeny volt. Egyreszt amilyen uzeneteket irnak ezek a pinavadaszok, mar az iszonyu hervasztok. Aztan a rendesebbje meg akivel talalkozol az vagy ilyen iszonyuan nehezen kommunikalo szerencsetlen figura – bocs igen sajnalom szegenyt persze hogy nem bir kommunikalni, hogy zavarban van vagy mittudomen ez nagyon sajnalatos de hat basszus ha mar a beszelgetessel gondok vannak akkor igy hogyan tovabb – vagy egyertelmu pinapecer aki egy udvariassagbol elfogyasztott pohar kave vagy bor utan mar felteszi a hozzam/hozzad kerdest vagy az aki tenyleg udvarol egy darabig, mar mar remenykedsz es akkor derul ki hogy ez is csak a pinadra palyazott csak rafkosabb (baranyborbe bujt farkas). Minden tiszteletem hogy volt turelmed megtalalni a tut a szenakazalban, en nem birnam idegekkel azt hiszem. Nem hervasztott a sok szar randi meg a sok esz nelkuli nyomulas?

          • De, fárasztott és hervasztott is. Kurvára utáltam a végére az egészet, nem tudom lehet-e itt linkelni, de szívesen megosztanám amit akkor írtam.
            Érdekes része a társadalomnak, az biztos.
            Szóval törlődni akartam azután az írás után, és akkor jött Ő. Aki szintén besokallt és véget akart vetni ennek az alantas keresgélésnek.
            Azóta nekünk jó, de tudom, sokaknak még mindig kín ez az egész.
            Kín, hogy annyira őrzik emberek a saját világukat, hogy csak egy részébe akarnak “idegent” beengedni, annyira félnek (hozzáteszem: némileg joggal) a határaik megsértésétől és a rossz emberektől, hogy inkább el sem hiszik: lehetséges.
            Nekem is volt pillanatom, sok is, amikor arra gondoltam: oké, 40 éves vagy, 5 gyerekkel, erősen hátrányokkal indulsz. Akkor majd 10 év múlva lesz valami, de nem adjuk alább a tökéletesnél.
            Mert annál kevesebb nem kell.
            Említettem: 40 éves vagyok. Ezen az utolsó társkeresőn totál öregek találtak meg. Pedig megvolt a kijelölt korhatár, és mégis.
            Már szinte sírás határon voltam attól, hogy mit képzelnek ezek?
            Akkora kérés, hogy a választottammal együtt öregedjek meg, és ne hozzá-öregedjek?

            • Ne szívd mellre. Ugyanis nem benned van a hiba.
              Nem egész két héten belül leszek 43. Tavaly ilyenkor még társkeresőztem (siralmas eredménnyel, de hát előre senkin sem látszik, hogy mekkora egy szerencsétlen balfasz, viszont lett egy ütős sztorim, amit egyszer meg kéne írni)
              Szóval a társkeresőn fellelhető emberek nagy részének szövegértelemezési problémája van, amin nem lehet csodálkozni, tekintve, hogy a netes kommentek kb 70%-át is funkcionális analfabéták írják. NEM tudnak értelmezni egy egyszerű intervallumot, hogy mondjuk, 38-48. Aztán: sokan próba-szerencse alapon megkeresnek, mert ugyan a pali 68 éves, de miért ne dughatna egy 40-est, hátha nem is vetted a felső határt olyan szigorúan (és hátha annyira el vagy keseredve, hogy már minden mindegy?) Ez a számok játéka: ír 10 nőnek, ha egy kötélnek áll, már jó. Sokan úgy vélik, hogy egy 40+ nő egyáltalán örüljön, hogy valaki érdeklődik! Mert mit akar már, nem feszes! Nem szexi!
              Lószart, papa.

  • ó hogy engem hányszor leférfigyűlölőztek. pedig csak azokat a geci faszszopókat gyűlölöm, akik a nőket megerőszakolják és megverik. a nők egyharmadát megverik és megerőszakolják, (no de ki? kis zöld ufók? miért nincs ezekben a szájbabaszott statisztikákban benne az, hogy a férfiak erőszakolják és verik meg a nők egyharmadát, miért kell állandóan az általános alany, meg a szenvedő szerkezet?) és ehhez valószínűleg hozzátartozik egy olyan szám is, hogy a férfiak egyharmada egy geci bántalmazó és nemi erőszak elkövető. ha ehhez hozzáadjuk, hogy a férfiak saját bevallása alapján minden hetedik férfi kurvabaszó, és hogy a gyerekek 17%-át éri szexuális erőszak 18 éves kora előtt, ismét csak ott vagyunk, hogy a férfiak kb 17% gyerekbaszó is. hát bazmeg, tehetek én arról, hogy ennyi gyerekbaszó, kurvabaszó, nemi erőszak elkövető, pofonosztogató faszfej férfi van, akiket teljes joggal lehet gyűlölni? ez miért az én jellemgyengeségem? miért nem a szájbabaszott patriarchális társadalmi rend jellemhibája, hogy hagyja, hogy a férfiak kurvákat és gyerekeket basszanak, nemi erőszakot kövessenek el, és nőket verjenek szórakozásból?

    • Azért ennyire nem rossz az arány (remélem!), mivel az elkövetők többsége visszaeső, tehát egy nemi erőszakot elkövetőre, nem egy nő jut, hanem több tucat is akár. A verekedő férfiak sem egyetlen nőt ütlegelnek egész életükben, ezért ott is jobb az arány. Nem mintha így már nem is lennének olyan sokan, mert sajnos de!

      • Más oldalról viszont a statisztikában (még ha számolnak a látneciával, akkor is) csak a fizikai erőszak, a minősített nemi erőszak, a prostituáltak használata van benne, a verbális erőszak, a buszon dörgölőzés, a “véletlen” tapogatás (pl. gyerekeket), a feleség/élettárs ingyenkurvának tekintése nincs.

  • rencsilány

    Mostanában találtam rád, szinte egyhuzamban olvastam a bejegyzéseidet, és hihetetlenül örülök neked. Örülök akkor is, ha tulajdonképpen nem mindenben tudok egyetérteni, ha nekem túl radikális vagy, akkor is, ha az én hozzáállásom némely ponton gyökeresen eltér a tiédtől. Éppen ezért úgy vélem, hogy néhány menet közben megfogalmazódott gondolatomat összeszedném, és ehhez a bejegyzéshez írnám.

    Nos, nem, én nem gyűlölöm a férfiakat, és nem is leszek rá képes soha. Inkább úgy fogalmaznék, hogy csak nagyon kevés képes közülük kivívni a tiszteletemet. Olvasgatva téged, gondolkodóba ejtett, hogy ez miért alakult így. Arra jutottam, hogy a megoldás kulcsa a neveltetésemben van. Engem iszonyú liberális szellemben önálló gondolkodásra neveltek, ráadásul mindkét szülőmtől azt kaptam, hogy értékes vagyok, fontos, amit gondolok, amit mondok. Egyformák a lehetőségeim és jogaim egy párkapcsolatban (sosem hagyjam bebeszélni senkinek az ellenkezőjét!), de ugyanazok a kötelezettségeim is. Talán így eshetett meg, hogy engem a kőbunkók világ életben elkerültek, vagy éppen visszapattantak a pajzsomról, így igazán rossz tapasztalatom nem volt a férfiakkal. Az én feminizmusom nem a teremtés koronáival, hanem inkább a berögzült, elavult társadalmi sztereotípiákkal megy szembe. Én alapból egyenrangúnak tekintettem magam egy párkapcsolatban, így nem volt soha kérdéses, hogy a családom fenntartásához anyagilag is hozzá kell járulnom (a túlélés érdekében én vagyok a családfenntartó B-terv, ha apu valamiért akadályozva van, ideális esetben viszont mérföldekkel jobban élünk, mint egy fizuból, és még tartalékolunk is). Tehát dolgozó anyu és feleség vagyok, és itten jönnek kérem szépen a bajok, amitől olykor a falnak megyek, mert lássuk be, így az élet azért nekem, nőként tényleg nagyobb szívás. Voltam én már tanárok, tanítók által gondatlannak titulált (napi szintű gyakorlás híján nem voltak olyan gömbölyűek a betűk, vagy lassabban ment az olvasás), nőtársaim által lustának és trehánynak titulált (nehezen megy az a rohadt házimunka a 12 órás műszakok után, előtt, között!), de ugyanezen nők körében szemtelen is szoktam lenni (az én férjem már szájba vágott volna a feleselésedért, ő nem tűrné ezt neked, mert ő FÉRFI a talpán!) gyerekeim által érdektelen anya (bezzeg mama mindig hoz nekem inni, meg csinál szendvicset is, ha kérem! te miért nem…?!), férfiak által házisárkány (mert az otthonomat én is szeretem a pihenés és szórakozás színterének tekinteni, így nálunk mindenkinek jogában áll ennek érdekében házimunkát végezni), és életem párja (kinek csak annyi a hibája, hogy szeret boldognak és elégedettnek látni maga mellett) nem más, mint egy meleg, kényelmes papucs.

    Nos, szerintem az általam említett dolgok annyira elavultak, hogy mindenképpen át kell alakítanunk társadalmi szinten a gondolkodásmódunkat. És ehhez olyan emberkékre van szükség, akik nem félnek, beszélni, akik eléggé hangosak, akik embereket tudnak maguk mögé állítani. Olyanokra van szükség, mint te. Köszönöm, hogy vagy. 🙂

    • “férjem már szájba vágott volna a feleselésedért, ő nem tűrné ezt neked, mert ő FÉRFI a talpán” Egészséges lelkű felnőtt ember nem üt meg gyengébbet. Ergó: a férje vagy egy gyáva tetű (azért ez ne legyen már a FÉRFI definíciójának része), vagy éretlen kiskamasz.

      • Egeszseges lelku felnott nem ut meg senkit. Csak onvedelembol.

      • rencsilány

        Ah!! Őket nem üti meg! Dehogy! Ők jó asszonykák! Bezzeg én…
        (Női munkahelyem van, mindenki mindenkiről tud mindent… 🙂 )
        És ennek a férfipárja az: “Én megnevelnélek!”. Szoktam mondani, hogy odáig sem jutnál, hogy megpróbáld, Drága. 🙂
        Ami viszont igazán elszomorít ebben a férfiak és nők körében egyaránt elfogadott értékrendben, hogy ők biza ugyanúgy nevelgetik a jövő nemzedékét, mint én. És ezért tartom fontosnak az ilyen szókimondó fórumokat, hogyha a férfiak többségének buksijába nem is lehet egy cseppnyi érzékenységet sem csepegtetni, talán néhány nőtársamnak ad pár gondolatot, esetleg irányt mutat ahhoz, hogy válással lerázván magáról egy koloncot, a gyerekeit (fiúkat és lányokat ugyanúgy) legalább elindítson egy másfajta gondolkodásmód mentén.

        Éppen három hete esett meg egy munkatársammal, hogy kidobták lopásért. Rendszeresen pénzt emelt el onnan, ahonnan csak tudott. Nos, egy ideje elvált, hosszú-hosszú évekig szolgalelkű társa volt a férjének, akit végül mégis megelégelt. Viszont a különköltözésük után olyannyira lecsökkent a jövedelme, hogy képtelen volt finanszírozni a kamasz fia korábbi életvitelét. Az apa fizetni nem akart, a fiú meg lemondani. Mindketten sanyargatták, és ő ezt a megoldást választotta. Az eszem megállt!!

        • “ők biza ugyanúgy nevelgetik a jövő nemzedékét, mint én. ”
          Igen, ijesztő!
          “Az apa fizetni nem akart, a fiú meg lemondani.”
          A fiú már most egy nőhibáztató, elkényeztetett f.sz, ha jól sejtem.

          • rencsilány

            Pontosan. Egy másiknak, aki kettőt nevel egyedül egy ideje ebből a fajtából, hamarosan a fejére omlanak a fizetetlen közüzemi számlák. mert anyunak bűntudata van, hogy elvált az apjuktól (egy rasszista, alkoholista pöcstől), aki azért magasabb életszínvonalat biztosított a fiúknak, így anyu kínkeservvel próbálja kinyögni ugyanazt, hogy a gyerekek semmiben se szenvedjenek hiányt.

            Én ezért nevelési szempontból is fontosnak tartom a feminizmust. Szerintem a gyerekeknek is szükségük van az erős, független, határozott anyákra. 🙂

            • Á. Pedig inkább egy jó pszichológus kellene NEKI – hogy a gyerekeinek jobb legyen. Nem anyagilag. Persze, bűntudata van, mert elvált, és nyilván nem csak a pénz miatt, hanem mert kapja az oltást, hogy miért kellett azt a jóembert otthagynia, aki csak akkor volt brutális, ha ivott.
              Igen, a gyereknek lelkileg egészséges szülőkre van szükségük, lehetőleg kettőre. de legalább az egyik legyen az.