Szakadjál már le anyádról!

02-feldmar-01-780x520Jó, akkor a saját kis isteneimet is megdöntöm.

Feldmárt például, akit nagyjából egyetlen becsülendő gurunak tartok müllerpéter, popperpéter, somagésa, meg van az a “kábszeresből üvöltözős pszichológussá kivedlő pasi, akinek most nem jut eszembe a neve” mellett.
Amit Feldmártól olvasok, az azért tetszik.
Majdhogynem.

Mert amúgy azt rohadtul utálom és jó ideje fenntartásokkal fogadom, mikor pasik tömege (kakukktojás ezúttal soma, de kizárólag nemi alapon, sőt, mellé tehetem Bagdy Emőkét, aki – lássuk be – óborzalom) mondja meg a nőknek, hogy hogyan éljenek, mitől legyenek boldogok és mosolygósak, hogyan áradjon belőlük a nőies szeretet, és hogy – na, tudod- miképpen fordítsák át a gondolkodásukat tűrésből és alkalmazkodásból még fokozottabb tűrésbe és alkalmazkodásba.

Szóval én ezt kibaszottul útálom.

Mert mégis mit tudhat egy olyan alak a nőkről, aki sose volt nő? Hogy merészelik egyáltalán szájukra venni a nőséget, anyaságot, szeretőséget és feleségességet?
Honnan ez az egyetemes “tudás”, amivel merészelnek nőknek észt osztani?
És vajon mit szólnának ők, ha nők írnának nekik életmódtanácsokat, vagy boncolgatnák az ő érzéseiket és instruálnák őket, leginkább arra nézve, hogy hogyan viselkedjenek annak érdekében, hogy a mellettük senyvedő nő kicsit jobban érezze magát?

Megteszik, hallod? Belepofáznak ezek mindenbe gátlástalan gőggel. De ez még mind semmi! ami a legborzasztóbb, hogy a nők meg – mérhetetlen megfelelési kényszerüktől és boldogság utáni vágyuktól hajtva – úgy éltetik ezeket a népi közhelyeket zsolozsmaként dúdoló szenteket, mintha tényleg a jóisten szólna a szájuk által.

De könyörgöm, miért? Miért hisszük el (hiszitek el, drága nők), hogy valaki, akinek farka van, az majd jobban ért a mi életünkhöz?
Miért hisszük el, hogy az érzéseink hamisak, vagy tévesek, hogy mindig nekünk kell változni, hogy az életünk a kezünkben van, és ha még egy picit, jaj egy picit nyomorítunk magunkon, akkor hirtelen szeretni és becsülni fognak minket? És miért van, hogy elhisszük, hogy mindig, mindig nekünk kell megérteni minden barmot, aki belegázol az érzéseinkbe, lehurrogja a gondjainkat, használja az érzelmi kapacitásainkat, miközben azt állítja, hogy szeret minket?
Ja, és miért hisszük el azt az ordas baromságot, hogy az életünk a kezünkben van, így hát aki nem változtat a szaron, az meg is érdemli a sorsát, mert annak még nem fáj eléggé, sőt, valószínűleg csak hisztizik, miközben élvezi a szivatást?

ESZEM MEGÁLL.

Súgok valamit (bár én nem vagyok férfi és szent sem vagyok:
Nincs mindig kezünkben a sorsunk.
Nem hozhatunk mindig adekvát és nekünk tetsző döntéseket.
Nem mindig miénk a felelősség.
Nem kell, hogy bűntudatunk legyen, mikor egy kövér MP kötet után mit se változik a közérzetünk.

AKI MEG MÁST ÁLLÍT, AZ EGY FASZ, ÉS CSUPÁN AZÉRT MONDJA, HOGY ELCSENDESÍTSE A NŐKET ÉS A RÉGI RENDSZER ZAVARTALANUL MŰKÖDHESSEN TOVÁBB.

Ergo: Részemről mindenki elmehet a picsába.

Mert egy pasi sosem fogja tudni, hogy:

Milyen előre elrendelt szerepben felnőni (mely szerep lényege önmagad háttérbe szorítása és mások szolgálata).
Milyen szexuális tárgyként létezni.
Milyen idealizált, teljesíthetetlen elvárásoknak megfelelni.
Milyen szétszakadni egy férfi keze közt a szülőágyon.
Milyen közvagyonként a testedben élni (szülj, válogasd meg az ételed, italod, élj egészségesen, ne légy kövér, ne légy sovány, legyél feszes, légy szexi stb, stb)
Milyen nőként pornót látni.
Milyen az utcán megtorpanni, ha kettőnél több férfi jön szembe.
Milyen szó nélkül lenyelni a zaklatásukat.
Milyen az utcán, hírlapokban saját nemed lemeztelenített testével szembemenni.
Hozzá nem értés esetén hülyének lenni.
Okosság esetén okoskodónak lenni.
Vitában kötekedőnek lenni.
Munkában kávéfőzőnek lenni.
“Rossz válasz” esetén kurvának lenni.
Túl sok dugás esetén kurvának lenni.
Dugni nem akarás esetén kurvának lenni.
Rövid szoknya esetén kurvának lenni.
Házasságban kurvának érezni magad.
Nem élvezni a szexet (élvezni a szexet) nőként.
Kiállni magadért nőként.
Meghúzni magad nőként.

Mi a faszt tudnak ezek a női érzésekről? És ha annyit, amennyit, akkor meg minek ugatnak bele?
És ti, drága nők! Miért tartjátok el őket válogatott ostobaságaik megvásárlásával?

Jó, ez egy mellékszál volt. Fogok majd máskor, máshogy erről külön, most inkább maradjunk Feldmárnál.

Mint mondtam, én kedvelem. Szívesen olvasom őt, de azért időnként kiakadok. Merhogy beszél ő az emberi szabadságról, a tudat kitágításáról, de mindez nem akadályozza abban, hogy valami bújtatott nőgyűlölettel azért taposson egyet az anyákon.
Több helyen olvasom nála, ahogy tolja a felelősséget az anyákra, miközben persze ő sem beszél az apákról. Hogy a rossz anya micsoda életre szóló nyomort okozhat, jaj, drága szép istenem!
A rossz anya!
De mi a faszom az a rossz anya?
Hát nem úgy tolja minden anya, ahogy tudja?
Ki mondja azt, hogy ez vagy az rossz anya?
Ki merészeli megmondani?
És mitől rossz egy anya?
Mitől válik rosszá?
Mitől veszíti a türelmét, a gondoskodási kedvét?
Mitől lesz a szeme borús?
Mitől fogy el a mosolya?
Mitől lesz számonkérő, menekülő, pattogós, barátságtalan, mindig a rendért könyörgő, a mosogatóban tányérokat csapkodó, ellenőrzőt szétszaggató?
Mitől, bazdmeg?
Így született, vagy mi a kurva isten?

SZÁLLJ MÁR LE ANYÁDRÓL, KÖNYÖRGÖK!

Vagy ha nem, akkor nézzél már szét körülötte!
Nézd meg, hogyan él, hogyan viszi a két műszakot, míg népes családja a tévét bámulja? Nézd meg, hányszor basztatják a kölkei, és a kölkei miatt mindenféle külső szervek (Kedves anyuka, talán még kellene Petikével kicsit tanulni, hogy jobban kerekedjen az a kibbaszott a betű. Kedves anyuka, igazán belepillanthatna néha a gyermek ellenőrzőjébe /NEM MEREK BAZDMEG! NEM MEREK, MERT AZ NEKEM LESZ ÚJABB PROBLÉMA, ÉS MÁR ÍGY IS MEGFULLADOK!/, Kedves anyuka, a kisgyerek fikás orral jár iskolába, igazán jó lenne, ha el tetszene vinni az orvoshoz /NEM MEREM BAZDMEG! NEM MEREM, MER AKKOR OTTHON KELL MARADNOM ÉS KIBASZNAK A MUNKAHELYEMRŐL!/).

Kedves apuka nincsen. Ez nem létező fogalom. Kedves apuka csak akkor lép színre, mikor kedves anyukának teliszalad a töke és el akar válni (ha már amúgy is egyedül kínlódik, legalább dugni ne kelljen kényszerből). Na, akkor kedves apuka mint Afrika gyémántja felizzik, és nyomják bele anyuka képébe, micsoda kárt fog ő most a gyermekei lelkében okozni, ha elszakítja őket apukától.

MER Ő EGY ROSSZ ANYA.

És ami legutóbb ledobta nálam a láncot, az az volt, hogy Feldmár olvasói levélre válaszolt.
Beírt neki egy nő (Hát nyilván nő. Hát mikor van kételye egy pasinak magával szemben? Mikor kér ő tanácsot? És ha már itt tartunk, és a gyerek szóba jött: Mikor olvas egy pasi nevelési tanácsadó kiadványokat?)
Beír tehát egy nő, hogy az rendben van- e, hogy mikor a csecsemőjét szoptatja, akkor a négy éves gyereke elkapja a másik mellét, és ő is szopik.
Feldmár meg lelkesen magyarázza, hogy igen, igen, az a valami, mert a testvéri harmónia az anya oltalmazó melegében… Hogy az micsoda alap lesz majd a jövő kapcsolatában, juhééé!
Honnan tudod, bazdmeg? Ki mondta azt teneked? Melyik csecsemő ujjongott hangosan, mikor a bátyja is ott lógott mellette az anyja mellén?
Mik ezek a szent szarságok már megint?
Miért kell nekem hülyén érezni magam, mikor kiráz a hideg, ha elképzelem, hogy az én 4 éves hiperaktív fiam ott rángatta volna a fogával a testem egyik legérzékenyebb részét?
(Tudod, az a gyerekem, amelyiket 8 hónaposan, miután másodszor harapott rá a bimbómra, belebasztam a kiságyba és azt mondtam neki: Na, te kis szemétláda, holnaptól krumplit eszel).

MER ÉN ILYEN SZARANYA VAGYOK.

Az vagyok különben. Millió sérülést okoztam a gyerekeimnek (és ők is nekem). Leginkább abban az időszakban, mikor szembe kellett néznem azzal, hogy ebben a közösen vállalt projektben kibaszottul egyedül maradtam, a gondok pedig elborítanak, nem találok megoldásokat, és ha apukát kérdezem, ő csak megvonja a vállát: – Hát te vagy az okos, biztos tudod a megoldást. Vagy megoldásként az ordítást választotta, amitől meg a gyerek sokkot kapott, így inkább nem is kértem tőle segítséget. Közben meg a házunkban nem tudtad úgy meglendíteni a kezed, hogy egy nevelési tanácsadót le ne sodorj. De ezeket csak én olvastam, természetesen, hát apuka mindent tud azok nélkül is.

Ölég szaranya voltam akkoriban.
De kijöttünk abból is.
Beszéltünk róla a kölkökkel.
Bocsánatot kértem és kaptam.
És mentünk tovább.
Ma már a barátaim (ha már ez az anyaság nem jött össze), bár olykor kurvára összeveszünk, ordítunk, vádaskodunk.
Apróságokon.
Nagy dolgokban összezárunk és támogatjuk egymást.
KÖLCSÖNÖSEN.
Tudják azt is, hogy nem vagyok jó anya. Hogy nehéz nekem ez. Azt is tudják, hogy ma már nem így csinálnám. Meg se szülném őket. Tudják ezt.
És azt is, hogy szeretem őket.
Értenek engem és segítenek, hogy valahogy, ha nehezen is, jó anyjuk tudjak lenni.
Végre nem vagyok egyedül.

Advertisements

15 hozzászólás

  • Ááá, elfáradtam. Sajnos. De mit is várhatnánk egy értéktelen, érzéketlen, beképzelt, lusta stb. férfitől?

  • hannibal767

    Üdvözletem!
    Írom a párját a felsoroltaknak.

    “Milyen előre elrendelt szerepben felnőni (mely szerep lényege önmagad háttérbe szorítása és mások szolgálata).”
    -Milyen előre elrendelt szerepben felnőni, mely szerep lényege az érzéseid megtagadása, keménység mutatása akkor is, ha épp sírnál, ez is önmagad háttérbe szorítása. (Nekem mondjuk nem esik nehezemre…)
    Legtöbben sosem tudják meg, kik ők valójában, úgy rájuk nő az álarc.

    “Milyen szexuális tárgyként létezni.”
    -Milyen úgy létezni, hogy pedálozni kell a szexért és attól félni, hogy nem leszel elég jó.

    “Milyen idealizált, teljesíthetetlen elvárásoknak megfelelni.”
    -Milyen lehet az alacsony férfiaknak folyton azt hallani, hogy a férfi az legyen magas? Legyen továbbá jó egzisztenciája, legyen izmos, legyen egyszerre szerető, barát, barátnő, társ, pszichológus, erős de gyengéd, legyen okos és lehessen ám felnézni rá, de azért ne akarjon már folyton okosabbnak tűnni! Igazán semmiség.

    “Milyen szétszakadni egy férfi keze közt a szülőágyon.”
    -Nem tudom.

    Milyen közvagyonként a testedben élni (szülj, válogasd meg az ételed, italod, élj egészségesen, ne légy kövér, ne légy sovány, legyél feszes, légy szexi stb, stb)
    -Milyen közvagyonként a testedben élni: egészen 1998-ig: legyél katona,(én ugyan nem voltam) most: legyél izmos, gyúrjál wazze, és ne legyél alacsony!
    Vajon miért felháborító az egészséges élettel kapcsolatos elvárás? Miért hiszik sokan azt, hogy jobb dolog hájas tramplinak lenni, mint csinosnak és mozgékonynak? Azt kellene meglátni ezekben a dolgokban, hogy mi a jó maguknak benne. Az, hogy egy csinos nő szebb látvány, mint egy elhízott, az nem ok arra, hogy akkor csak azért se érdemes jól kinézni. Mindenkinek önmagáért kellene egészségesnek lenni, csak speciel jobban is néz ki tőle.

    “Milyen nőként pornót látni.”
    Ne nézze. Sekélyes dolog. Vannak igényes erotikus művek is, amelyben nem csak reszelnek.

    “Milyen az utcán megtorpanni, ha kettőnél több férfi jön szembe.”
    -Ingyenes önvédelmi tanfolyamok indulnak nőknek, járjon! Az már eleve ígéretes, hogy két férfival ezek szerint simán elbánik.

    “Milyen szó nélkül lenyelni a zaklatásukat.”
    -Járjon önvédelemre.

    “Milyen az utcán, hírlapokban saját nemed lemeztelenített testével szembemenni.”
    -Nem érdekel, ha meztelen férfit látok bárhol is. Benkő Dániel és Csóró Lali sem zavart.

    “Hozzá nem értés esetén hülyének lenni.”
    -Ki az az otromba paraszt, aki lehülyéz egy nőt?

    “Okosság esetén okoskodónak lenni.”
    -Megesik. Az okoskodókat általában nem szeretik, de ha bölcs is mellé, akkor nincs sértődés. Jól kell tálalni.

    “Vitában kötekedőnek lenni.”
    -Hülyékkel nem érdemes vitatkozni, aki nem hülye, az pedig nem fogja kötekedőnek nevezni, ha jó az érvelése.

    “Munkában kávéfőzőnek lenni.”
    -Gyerekként postaládának öltöztettek egy farsangon. Igazán nem szerettem volna napi nyolc órában postaláda lenni. Bizonyára kávéfőzőnek lenni sem jobb.
    A többiről kérdezze Angela Merkelt, Polgár Juditot, Egerszegi Krisztinát, Pesuth Ritát, Heller Ágnest, Pécsi Ildikót, Szandit, Vavyan Fablét, Beatrix királynőt, stb. stb. stb.
    A véleményem az, hogy az igazi korlátok már rég nem kívül vannak.

    ““Rossz válasz” esetén kurvának lenni.”
    -Így még nem jártam.

    “Túl sok dugás esetén kurvának lenni.”
    -Nem tudom.

    “Dugni nem akarás esetén kurvának lenni.”
    -Dugni nem tudás esetén selejtnek lenni. Dugni nem akarás esetén selejtnek lenni. Dugni akarás esetén “csak azt akarod, te állat”-nak lenni.

    “Rövid szoknya esetén kurvának lenni.”
    -Hülyén állna rajtam. 😀
    “Házasságban kurvának érezni magad.”
    -Nem voltam még házas.

    “Nem élvezni a szexet (élvezni a szexet) nőként.”
    -Aszexuálisnak vagy melegnek lenni férfiként.

    “Kiállni magadért nőként.”

    “Meghúzni magad nőként.”
    Nem passzívan és nem agresszívan, hanem asszertíven kell megoldani a problémákat.

    Valójában a rendszer a férfiakat is megnyomorítja, már azokat persze, akiket érdekel a társadalom véleménye…de a nők közül is csak azokat lehet hülyíteni. Mintha valami gonosz, sötét erő azt akarná, hogy az emberek csak azt vegyék észre egymásban, ami különbözik, és mivel félnek az ismeretlentől, így félnek attól, ami idegen számukra. A szenvedéssel, fájdalommal, alárendeltséggel, gyengeséggel senki sem azonosul szívesen-helytelenül csakis ezek jutnak sokak eszébe a nőiességről. Mindannyiunkban ott van egy kevés a másik nemből is. A gyönge lelkek durván elutasítják a bennük élő nőt, de a külvilágra irányítvaeszik ezt- ez a nőgyűlölet lényege az én nézeteim szerint.

    A hozzászólók némelyikével kissé otromba és úgy látom, nem a lényeget veszi ki egyesek mondataiból.
    A posztok kitűnőek. Az intelligens mondanivaló és a kocsis stílus ellentéte határozottan tetszik.
    További sok sikert!

    • hannibal767

      Be akar skatulyázni?! …:)

      Alapvetően azt írtam, hogy tetszenek az írások, csak a másik oldalról is írtam pár dolgot, egy részén még nevethetne is. Én nevettem magamon.

      Engem egyáltalán nem érdekel, milyen nemű ember írja ezeket a posztokat, engem az igazság érdekel. Tőlem ön marslakó is lehet. Az igazságot keresem, és egy szeletét most éppen itt találom meg. Nagyon köszönöm ezt.

    • hannibal767

      Most duplán elnézést kell kérnem, mert a második válaszát hamarabb olvastam, mint ezt, így értelmetlen is volt a válaszom. De legalább rövid. 🙂

      Igen, értem. A pornóról nem tudtam, hogy már ilyen mértékben károsította a férfiak vágyait. Megdöbbentő. Az szeretkezés igazi lényegétől fényévekre lökte őket az a szenny.

      A vállrándítós könnyedséget én megtettem a másik oldalon, csöppet sem érdekel, hogy férfiatlannak tartanak azért, mert imádom a művészetet, a szépséget, a divatot, a lakberendezést, vagy mert nem káromkodok. Arra egyenesen büszke vagyok, hogy pszichológiai alkalmatlanság miatt nem voltam katona. Amúgy sem lettem volna, mert készültem azzal, hogy vallási okokra hivatkozom, de hát szerencsére észrevették, hogy nem az az ember vagyok, akivel lehet üvöltözni reggeltől-estig, aztán meg fegyvert adni a kezébe…:) Mondjuk, nem volt nehéz észrevenni, mert meg is mondtam, hogy megölöm azt, aki korlátozni mer.
      Persze, nekem könnyű, mert imádom az egyedüllétet, ha vágynék barátokra, családra, bizonyosan nagyon boldogtalan lennék a különcségem miatt.
      De hát nem. 🙂

      • hannibal767

        Én pedig nagyon örülök, hogy örül! És jól teszi, nyársalja csak fel azokat, akik rászolgáltak!

        • Remélem utoléred névadó gazdádat és színes és értékes egyéniség leszel itt anélkül hogy felzabálnád reggelire a májunkat. Utóbbi amúgy férfiszokás, nem hannibali.

    • Faszkiáltás 😀

    • tavasztunder

      Apád faszát mansplaineljél!

  • hannibal767

    *a külvilágra irányítva teszik, nem “eszik”.
    Megéheztem, freudi elírás lehetett… 😀

  • Egyetértek Hannibállal abban a témában, hogy a szexizmus a férfiaknak is ugyanúgy árt mint a nőknek. Szerintem az lesz boldog ember, aki magában elfogadja, mint a “nőies”, mint a ” férfias” vonásokat. Mert elsősorban nem nők, és férfiak vagyunk, hanem EMBEREK. Mindenki lehet agresszív, és oltalmazó is egy személyben.
    Leírnám, hogy -szerintem- hogyan hat a férfiakra a szexizmus:
    Az „igazi” férfi erőt, és tiszteletet sugároz. Intelligens, magabiztos, jól keres, eltartja a családját. Egy férfi nem mutatja ki az érzelmeit, egy „igazi” férfi soha nem sírhat. Ezek a sztereotípiák oly mélyen benne vannak a férfiak túlnyomó többségében, hogy még saját maguk is elhiszik, hogy egy férfi ezektől a tulajdonságoktól válik igazán férfivá.

    Ezekkel egy nagyon nagy gond van. Mindig, valakihez viszonyítva lesz erős, okos, gazdag, bátor stb. Ez a „valaki” lehet egy másik férfi. Egy másik férfihoz képest válik Ő férfiassá, helyesebben férfiasabbá. De nagy többségében –főleg, ha az előző nem jött be- akkor egy nőhöz képest lesz erősebb, okosabb, magabiztosabb stb. Hiszen az „igazi” férfi a „törékeny” nő védelmezője, menedéke, támasza.
    A feminizmus hatására, a mai nő már határozott, tanult, okos, el tudja magát tartani, esetleg még erős is. És – szerencsére – egyre több nő ilyen. A mai nőt már nem kell támogatni, védelmezni, hiszen megvédi Ő saját magát is. Már pedig – mint említettem – a férfi máshoz képest lesz férfi. Persze még megpróbálja „eljátszani” a belésulykolt régi szerepkörét. Aztán rájön, hogy az a nő, a kit Ő védelmezne, az már korántsem olyan gyámoltalan; hogy a nő, már nem hajlandó eljátszani a neki osztott szerepet; hogy az a nő legalább olyan okos, és bátor, mint Ő. És szépen lassan kicsúszik a talaj a lába alól, hiszen Ő a férfi… Ettől először frusztrált lesz, majd kisebbrendűségi komplexus, a végén pedig jelentős önértékelési probléma alakul(hat) ki, amiről saját maga sem tud. És mivel saját maga sem tudja, a problémát sem tudja megoldani (sztereotípiák negatív hatása), ami továbbra is ott lappang, és szépen lassan kifejti hatását. Kompenzálni kezd: munkamánia, jóval fiatalabb szerető(k), alkoholizmus, súlyos esetben drog. Ha nyitott szemmel járunk a világban, észre lehet venni, hogy a férfiak rejtett önértékelési problémáinak milyen színes megnyilvánulási formái léteznek a felsoroltakon kívül is.
    Ezért választ sok férfi kimondottan buta nőt. Egy ilyen nő mellett férfiasabbnak érzi magát: erősnek, okosnak, bátornak. Ha véletlenül az ilyen típusú férfi, mégiscsak okos nőt választott, akkor mindent elkövet, hogy a nő önbizalmát leépítse.
    Az a férfi, aki nem küzd rejtett önértékelési problémával, az soha nem hangsúlyozza kényszeredetten az eredményeit, és a versenyszellem sincs meg benne annyira, hiszen tisztában van a saját maga értékeivel, és hibáival egyformán. Tisztában van vele, hogy minden ember különböző, és mindenki másban jó. Csak és kizárólag az az ember tudja elfogadni a többi embert olyannak, amilyen, aki saját magát is el tudta fogadni. Az ilyen férfi valóban egyenrangú félként fogja tudni kezelni a nőket. Szerencsére -bár nem sokat- ismerek ilyen férfit is 🙂

    • Hat ez igy igaz. Es milyen szomoru hogy mikor talalkozol egy olyan pasival aki amugy okos es egy csomo ponton egyeztek es tok jo is lehetne de nem, mert hirtelen raebred hogy jaj o nem az istencsaszar ebben a kapcsolatban es nem vedelmezhet es elkezd erot fitogtatni. Ennel szomorubbat…aztan utanad osszejon egy butabb csajjal es neki se jo de legalabb nem erzi azt borzaszto felelmet ami az o ferfi letet fenyegeti.

  • Mennyire tipikus: nálunk is teli a lakás neveléssel kapcsolatos könyvekkel, amelyeket csak én olvastam el. Még arra is képes voltam, hogy felolvassak fejezeteket a férjemnek. Aztán az utolsót nem olvastam el végig és soha többé nem olvasok egyet sem, mert minek? Én már nem tudok és akarok tovább változni. Elegem van abból, hogy egyedül keresem a megoldásokat a gyermekeim problémáira és még kismillió mndenből elegem van – a gyerekeimből is, akik nem hagynak magamra, akikkel foglalkozni kell, akikkel olyan dolgokról kell beszélgetni, amelyek engem minimálisan sem érdekelnek, akik betegek, akik miatt nem tudok dolgozni rendesen…. És mindig én nem vagyok elég jó, még ki tudja mit kéne jobban, vagy éppen máshogy csinálnom, míg az én drága férjem az egy tökéletes apa! Igaz, sosem tudni, mikor ér majd haza, elkésik mindenhonnan, folyton várni kell rá, de DOLGOZIK! Ja, és nem iszik és nem nőzik.

    • Hát pont így. És vajon mit csinálna, ha nem lenne családja? Akkor talán nem dolgozna?
      Az én férjem erre a kérdésre nem tudott válaszolni, csak annyit, hogy megőrültem és menjek pszichológushoz.