Fordítsd át az agyadat!

pszicho

Most akkor, miután tegnap agyrohamot kaptam egy pszichológustól, megkezdem az önterápiámat.
Nem, b’meg, nem olvasok müllerpétert és nem fogom az “agyamat átfordítani”. Kurva jó agyam van így is, és véletlenül sem azért kezdek megőrülni, mert rosszul gondolkodnék. A világ működik szarul és ettől rohadtul dühös vagyok.
Nem fogom marcangolni önmagam mindenféle ezós baromságokkal, xanaxot sem vagyok hajlandó magamba tömni. Inkább nekiállok dühöngeni és jól odamondogatni.

Merthogy bírósági tárgyaláson voltam éppen (természetesen tanúként beidézve), és persze amúgy magyarosan 10 órától fél 4- ig vártam, hogy elmondhassam a magamét. Mert amúgy ki nem szarja le, hogy munkahelyem van (kivételezettje vagyok a társadalomnak), vagy életem, vagy bármim? Hát oda kell csődíteni 3 vádlottat, egy sértettet, 8 tanút egyetlen időpontra, aztán tartani kávészünetet, ebédszünetet, miközben a marhák várnak, mint akiknek egyéb dolga sincs.
Ugyanez tárgyalásra volt behíva világmegváltó pszichológusnő, meg még néhány más ember. Olyanok, akikkel rég beszéltem, s most készültem, hogy jaj, de jó lesz végre dumálni. De nem, nem lehetett, mert ez a nagyon okos, olvasott, “én minden információt felszívok” nő mindig, mindenre tudott valamit mondani. Mert ő annyira pszichológus, hogy azonnal meg kell váltania a világot. Mellette nem lehetsz spontán szarul, mert akkor nem jól működik az agyad. Tudod, nem a sikerre koncentrálsz, hanem szorongató helyzetedre és ezért, csupán csak ezért nem találsz munkát, barátokat, ezért kapsz sikítófrászt a kölkeidtől, ezért cseszeget a főnököd, ezért nem elég a fizetésed semmire, ezért szar a házasságod, vagy éppen ezért nem találsz egy ép elméjű faszit, akivel valami érzelmi szálat fűzhetnél.
TE TEHETSZ RÓLA!
Mer az agyadat nem fordítod át.
Az ilyen mellett te nem félhetsz, nem lehetsz bizonytalan, mert ő tudja, mit hogyan KELL gondolnod azért, hogy az évek óta tartó kilátástalanság hirtelen átcsapjon fröcsögő boldogságba. És kitartó sem vagy, ha a közeledben van, noha már az is csoda, hogy élsz. Az ilyen belemondja a képedbe, hogy ha 20 év kapaszkodás, 234 falnak futás után feladod, akkor te nem vagy te normális és megérdemled a sorsod. Elbasztad, de végleg. Most, most, mikor legjobban kellene hinned és fixálnod a gondolataid a szebb jövőbe.

Amúgy meg az vagy, amit megeszel, szóval ő már kókuszzsírral főz, és mindjárt mondja is, hogy hol lehet kedvezően vásárolni 25 kilós tömbökben ezt a csodát.

Ő tehát mondja, osztja, mii meg csak hallgatunk. Már eltelt egy óra is, de a barátaimról még semmit nem tudok, csak figyelem az agyturkászt, a gyomrom meg szorul összefelé. Már ordítanék, hogy kussoljál már, ember! Ki kíváncsi a te gondosan összerakott, szülői háttérrel megtámogatott, egzisztenciális jólétben csordogáló, derékig érős hajú 25 éves, férjtelen- gyermektelen (ergo szabadon döntő), “most jelent meg a könyvem a nőiségről” (miről, bazdmeg?!) életedre?

Hát én mondtam neki. Nem ordítva, csak halkan és nagyon pontosan. Hogy ugyanis én azt gondolom, hogy kedves barátomnak joga van szarul lenni, neked meg – ha tényleg segíteni akarsz – akkor jogod van meghallgatni és elfogadni az érzéseit. Nem kell mindig tanácsokat osztogatni, mer ez itt nem a te szépen jövedelmező kanapéd, hanem spontánul szerveződő trécselés. Fordítsd át az agyadat és próbálj ráhangolódni a másik ember érzéseire, vagy fogd be a szád és hagyj minket beszélgetni.

Megsértődött. Vonogatta a vállát. Azt mondta, ő csak segíteni akar, és ha engem nem érdekel, akkor ne figyeljek oda.
Nem értette.
Pedig könyvet is írt.

Volt idő, mikor azt hittem, ilyen figyelmetlenség csupán anyámtól, ismerőstől, férjtől létezhet, egy szakember… nahát egy szakember BIZTOSAN ismeri a ventillálás, no, meg az értő hallgatás fogalmát. Főleg, ha saját gondolatait már könyvbe is ömlesztette. De nem. Ő is meg akarja mondani. Hogy nekem mindenki meg akarja mondani. Mindenki jobban tudja, hogyan éljek, mit gondoljak, mit érezzek. Hihetetlen.

Szóval elküldtem a picsába, és végképp eldöntöttem, hogy nem fogok pszichológushoz menni. Diagnosztizálom magam (nem bonyolult, nyilvánvalóan traumatizált, frusztrált and depressziós vagyok) és teljesen ingyen kidühöngöm magam itt. Nyilvánvaló, hogy ezren fognak belepofázni, kiosztani vagy tanácsokat adni, hogyan fordítsam át az agyamat, de azokat is elküldöm ugyanoda, ahová a sikeres pszichológust. Ez itt az én kis gumiszobám, ahol megírhatom, amiből rohadtul elegem van, ami felbosszant és amiről véleményem van. Ha tetszik, fogadd el, ha nem, akkor is.

Advertisements

6 hozzászólás

  • Hínnye 😀 Sok embernek kéne ilyen gumiszobát építenie magának.
    Értő hallgatás, hihetetlenül jól működik.

  • Sajnos 15 pszichológusból 1 a jó, ez az arány. És ha egy szarhoz jársz évekig, akinek azért fizetsz, hogy hülye tanácsokat adjon és nem azért, hogy jogod legyen bármilyen érzésedhez és megértsen, akkor attól meg nem tudsz megszabadulni a kialakult függőség miatt, én erről írok most egy drámát.
    szánalmad és siralmas. azonban,
    ahogy az emberek között sem, itt sem
    lehet általánosítani. ha megtalálod a jó-t, a neked megfelelőt, aki segíteni tud Neked, az aranyat ér. persze megértem, ha feladja az ember útközben a keresést….

  • ehhh. az utolsó kettő olyat szólt be nekem, hogy csak néztem ki a fejemből, hogy jaaaaa, ezért vagyok ennyire nyomorult szarul hónapok óta, bazmeg? és én ezért még pénzt is fizetek? hát kúrjátok meg magatokat.

  • a legtobb gyava es gyenge egyszeruen. a valodi fajdalmakat nem kepesek megtartani, ezert meg se hallgat, es inkabb csipobol lo egy sztereotip megoldast, csak szabaduljon a terhedtol mielobb.
    De azert van nehany jo is, bar ritka nagyon, ne huzzuk le az egesz szakmat. az azonban igaz, h mire azt az egyet megtalalod, addigra neked is annyira kell erteni a kriteriumokhoz, h addigra mar feleslegesse valik, magadon is rudsz segiteni. 🙂

  • JudithBerger

    Voltam olyan pszichoterapeutánál, aki meg tudta azt kérdezni, hogy egy kicsit se élveztem-e, amikor két férfi megerőszakolt kamaszkoromban. A mai napig bánom, hogy akkor nem álltam fel szó nélkül, nem sétáltam oda hozzá, nem fogtam meg a nett kis kontyát a tarkóján és nem vertem ütemesen a fejét az asztalkájába addig, amíg nem nyüszít ugyanúgy, mint én nyüszítettem neki egészen addig, jó pénzt fizetve mindezért. Ettől függetlenül azt gondolom, hogy JÓ terapeutákra nagy szükség van és ők igenis léteznek és tudnak segíteni. Kevesen vannak és nem olyan hangosak, mint a kártékony guruk és szakemberek.

Itt elmondhatod nekünk amit gondolsz:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s