A pasim, aki a muffomat kéri

 

Most nem tudom, miért vagy ezen annyira meglepődve.
Igen, a pasim kért tőlem egy sztárfotót a muffomról.
Szerintem teljesen rendben van az, ha valaki az állítólagos szerelme lefotózott vagináját hordja a szíve fölött. Szerintem te is boldogan hurcolod a ridikülödben a szeretőd farkát (már hogy lefotózva, nem élőben gondoltam), csak most itt álszenteskedsz és tagadod.

Mi? Hogy nem érted ezt? Hogy miért nem tolhatod oda legalább egy picit az arcodat a punid mellé?
Ne baszd már el! Most hogy néz már az ki, hogy vigyorogsz ott összevissza? Még oda se tudsz hajolni rendesen. Teljesen összenyomódik a hasad, meg kipirul az arcod, amikor előre görnyedsz.
Nem kell a fejed! Csak elrontaná(d) a képet.

Szóval nincs ebben semmi izé. A férfiak másképp (olykor egészen szürreálisan) mutatják ki az érzéseiket és a ragaszkodásukat. Fogadd el. A női agy, tudod, meg a férfiagy.
Most sem kell meglepődnöd, csupán esetleg amiatt, hogy mindez most történik, miközben egy éve elmúlt már, hogy szakítottunk.
Hjááááj, és ő még mindig a muffomra vágyik!
Milyen romantikus, tejó isten!

Persze időnként váltunk ám levelet. Az mindig nagyon gyengéd és kedves. Egészen elfeledteti, hogy anno egy kétmondatos emilben dobott ki.
Na, jó, na, jó, hát felbosszantottam. Nagyon kemény voltam és sértő, mikor figyelmeztettem, hogy nem vagyok megvásárolható. Ezt nem nagyon bírta el az önérzete, hát kidobott.
Amit persze megértünk, ugye?

Szóval kidobott, aztán pár hónap szünet után időnként levelet váltottunk.
Aztán volt, hogy segítséget kértem tőle és ő azonnal és lelkesen odatette magát (imádom érte azóta is).
Aztán máskor megint leveleztünk.
Aztán volt, hogy írtam neki, ő meg nem is válaszolt.
Aztán váratlanul ő írt.
Ahogy most is.

Tisztelettel érdeklődött, hogy mi van velem mostanság. És – ahogy ez már máskor is megtörtént – egy- két levélváltás után kölcsönösen biztosítottuk egymást, hogy érzéseink töretlenek, azaz végtelen szeretettel hordozzuk a másikat a szívünkben.
Komolyan mondom, olyan gyengéd a kapcsolatunk, amilyen a kapcsolatunk idején sose volt.
Most is megkaptam, hogy ő sokat gondol rám, bizony sokkal többet, mint amennyit kommunikálunk, és őneki sokszor volt már eszében, hogy mi lenne, ha újráznánk, de mégis, mégis bizonytalan és nem meri ezt MOST vállalni, de meg az is van, hogy küldenék- e egy fotót a pinámról.


… (ez itten hatásszünet)…

…(remélem, elég hatásos)…

…(most térek magamhoz)…


HOGY MI VAN???
Mi a kurva faszomat akarsz te büdös kurafi ?!

Mikor levegőhöz jutottam, értelmeztem a betűket, lehiggadtam és és megmagyaráztam magamnak, miért normális a viselkedése, és miért nem normális az én felhorkanásom, akkor valami olyasmit írtam neki, hogy kedves kis barátom (valaha volt szerelmem, dugócimborám, muffocskám elkötelezett híve), ha te ennyire vágyakozol az én cikicuki puncikám után, akkor nagy tisztelettel megkérnélek, hogy vállald be hozzá az embert is.
Ezt, ja. Tudod, 60 kiló élőhús, bosszantó, nemkonzervatív nézetek, vitatkozási hajlam, hiperaktivitás, maró gúny, stb, stb.
Fussál neki, kisbogár!
Ha még mindig ennyire sóvárogsz utána(m), akkor találkozzunk, beszélgessünk, és ha úgy csattanunk, ahogy anno mindig, akkor essünk bele a gödörbe, lesz ami lesz.
Így köll ezt csinálni, nem fotókra kiverni csendes vasárnap estéken (már hogy elnézést kérek, de ne eufémizáljuk már a tényállásokat).

Eközben magamban magammal egyeztettem: Ugyan most szakítottam (már hogy nem vele) és egyúttal szent fogadalmat tettem (sokadszor), hogy én már többet faszira nem pazarolom értékes önmagam, ám ha most beesik az ágyamba egy valaha egészen jól működő lehetőség, akkor üsse kavics, ennek adok még esélyt.

Ja, igen, tudom, előbb bele kellene halnom az előzőbe, meg úgy nőiesen vergődni és szenvedni, de én valahogy nem vagyok olyan belehalós szerelmes. Se nem ragaszkodok túlzottan senkihez (tán mert olyan éles a látásom, azér), se el nem halálozok senki elvesztésén. Néha arra gondolok, lehet, nem is vagyok igazi nő, vagy lehet, nekem nincsenek érzéseim.
Hideg vagyok, mint a jég.
Ezt mondjuk kétlem, mert például a görényeimet nagyon bírom, és ha azok elszöknének tőlem, egészen elszomorodnék.

Szóval teszek egy ajánlatot a fickónak, amire jön egy ilyen nyígnyűg válasz, ami arról szól, hogy tele van ő szeretéssel, meg édes emlékekkel, de EGYELŐRE elég volna neki az a bizonyos fotó. Többre ő MOST nem alkalmas lelkileg.

Nem alkalmas lelkileg (ezt a mondatot most kivastagítjuk, jó?).

EZT AZONNAL MEG KELL BESZÉLNEM A BARÁTOMMAL.

Ja, mert képzeld el, van egy barátom, aki férfi. Hihetetlen, de van az életemben egy olyan pasi, aki hosszú, hosszú ideje beszélgetőtársam, meg volt már, hogy együtt kajáltunk, meg kirándultunk, meg csak úgy együtt voltunk, és közben nem volt se szex, se szerelem, se manipuláció, se leszólás, se kioktatás, hanem tök normális kommunikáció). Hihetetlen élmény, hogy létezik ő. Mármint hogy nincsenek tervei, meg nem nyomul, miközben az idejét mégis megosztja velem.
Szóval most is azonnal beszélek vele. Hogy szerinte mi ez? Normális- e, hogy egy ennyire szexcentrikus férfi, aki ráadásul (állítólag) érzelmileg is kötődik hozzám, nem él egy ilyen fantasztikus lehetőséggel.
És a barátom mondja is, hogy ő érti ezt. Nem tud a kolléga leválni, de fél, hogy az újrázás csalódás lenne, s még az álmodozásai is összemaszatolódnának, ezért inkább megmarad a plátói tisztaságnál (na, persze).

Hm. Ez az én gyanakvó elmémnek cseppet sem életszerű. Neeem, ezt én nehezen tudom elképzelni, bármennyire is csábító azt gondolni, hogy ilyen elképesztően mély hatással lennék bárkire.
Persze a pinafotót nem mondom el a barátomnak. Az olyan ciki. Elképzelni, hogy valaki egy képernyő előtt bámulgassa egy darabkámat, miközben… Ne legyünk naivak, jó?
Ez még akkor is morbid, ha ahhoz a fotóhoz élete legszebb élményei kapcsolják (Állítólag. De ne legyünk naivak, jó?).
Arról már nem is szólok, hogy mi van akkor, ha ez egy trófea gyűjtemény hiányzó darabkája (kellene, hogy legyen)?
Hallod, én már bármit feltételezek. Még azokról is, akiket szeretek. Azokról meg főleg bármit, akik engem szeretnek.

Lényeg, hogy ez úgy abbamaradt és néhány nap múlva eszembe jutott, hogy valamit még meg akartam kérdezni tőle. Amolyan technikai dolgot. Írtam is, és mellékesen egy általános hogylét kérdést is dobtam. Jött is válasz.
Úgy van most, hogy történt valami (mindegy mi), és most akkor borult az ő kapcsolata.

HOGY MID BORULT?

Eszembe jut hirtelen a Blue Jasmin, mikor Ginger egy bulin összejön egy fickóval, és néhány boldog hét után a pasi eltűnik. Ginger keresgéli telefonon, és mikor végre fel bírja hívni, te hallod a beszélgetésüket. Illetve hallod Gingert:
– Hogy mi? Mi van? Nem értem, mit mondasz? Hogy ki jött rá? A feleséged?… (döbbent csend, Ginger jól láthatóan lefagy)… Nem, nem mondtad, hogy van feleséged.

Na, ez ugrott be amolyan rokon szitu érzéssel, csak az én arcom nem változott fűcsomóvá, ahogy Gingeré, hanem röhögtem nagyon.

MEGVILÁGOSODTAM!

Az a megmagyarázhatatlan “nem vagyok olyan állapotban lelkileg” végre értelmet kapott és a ködös álmok világából leszállt ide, a földre. A mozaikok helyükre csúsztak, a világ érthetővé vált egyetlen pillanat alatt.
Innentől ismerős terep. Nem kell érzelmek ingoványán csúszkálnom, innen már tudom a járást. Ez a megszokott életérzés, ha férfivel állok szemben. Turpisság, manipuláció.
Hát nem a félelem terheli az ő gyenge lelkét, nem a reszketés, hogy nem bír el egy ilyen különleges elmével, hanem egy aktuális punci! Mivel pedig annál korrektebb (és elfoglaltabb), hogy kettőt tartson egyszerre (meg még ott van a khm… de ezt hagyjuk ), így az egyiket simán standarra teszi, s egy érzelmi ámítással le is lakatolja.

De megkajálnám ezt, ha nem én lennék! De sok nőt láttam, aki hónapokon, éveken át remélt és várt és képzelődött ilyen praktikáknak bedőlve!

Látod- e, a szimatom érezte, hogy valami nem stimmel, csak a szagokat nem tudtam azonnal azonosítani.

Végezetül foglaljuk össze a tényállást:

A királyfi életében van (volt) egy aktuális partner, emellett langyosan tartva a lehetséges is (ez vagyok én), aki után vágyódik olykor (kizárólag a pinája után, a nagy pofáját már akkor is nehezen bírta, mikor még szerette /dugta/). Beszélgetéseik során nem mond semmi konkrétat a magánéletéről, hiszen nem tudja, hogy a királylánynak (ez is én vagyok) van- e valakije, vagy mit szól, hogy őneki van. Ezért kerüli a témát, ködösít, hallgat.
A viselkedés egyértelműen mutatja, hogy van valahol egy TERV, amely nem engedi az őszinteséget, melynek kivitelezéséhez praktika kell és óvatosság. A királyfi kombinál és manipulál.
A legegyszerűbb megoldással él: érzelmi pórázt alkalmaz. S hogy mi a TERV?Talán az, hogy egyszer berántsa a muffot, De lehet, hogy csupán a muffot akarja. Legalább képen.

Mi ezzel a baj?
Semmi.

Advertisements

19 hozzászólás

  • Szemtelen Tyúk

    Ettől még mindig kiakadok.

  • hogy ez milyen ismerős 😀 évekig beszoptam ezt, csak azt nem tudom, hogy mégis mi a jóélet az ami így kényszerít miközben pontosan tudom miféle játék ez, pontosan tudom, hogy dehhhogy szeret, azelőtt sem szeretett, és a szex sem volt jó. folyton becsődölt, ami persze az én hibám volt, mert dagadt vagyok és már nem kíván (mindig is dagadt voltam, ha már itt tartunk, mégis ő koslatott 3 hónapig utánam, amíg beadtam a vastag derekam :D) szóva mindenezek ellenére mégis csinálja. 8 éve vagyun külön, most nyáron mégis felhívott, csakhogy elmondja mindig is engem szeretett és ez örökké tert 😀 anyád az örökké…

    • hát, amiket itt írsz, az úgy 90%-ban az én érzéseim, gondolataim, tapasztalataim, életem. még a stílus is nagyjából összevág. ezt nem lehet kibírni irónia, cinizmus és nevetés nélkül. időnként még inni is kell. evvan.

  • Akadtam már össze olyan jófej pasival is aki kb egy hét szexnélküliség után (természetesen az sem miattam volt, dolgozott éjjel nappal én meg persze nem akartam hajnalban átkelni a városon, csak azért hogy ő jól érezze magát…) kijelentette, hogy jobb lenne, ha küldenék egy fotót a puncimról, mert már el is felejtette… Remek mondom, de nem lenne egyszerűbb ha inkább megoldanád, hogy találkozzunk normális időpontban?

  • A puhatolózó ex(ek)en mindig jól szórakozom. Eleinte eljátszom nekik, amit várnak, és mikor már nyeregben érzik magukat, viszem be a mélyütést. 😀
    Úgy kell nekik, miért nem akkor értékeltek, mikor még megtehették volna?

  • MIndig csodálkozásra késztet, mit össze nem bírnak hazudozni… Még hogy a nők bonyolultak. Ennél bonyolultabbat, bazz, a világ nem látott. Merthogy a legegyszerűbb ilyenkor az, hogy leírja a szitut oszt a másikra bízza, az mint hümment rá. De mivel vélhetőleg tudja a választ, így inkább szétködösíti a sztorit, a nőt hülyére veszi, magát lejáratja és a végén őt röhögik ki. Amit persze észre sem vesz. 😀 Öcséééém… Sírok a röhögéstől. Azon gondolkodom, volt-e olyan exem, aki ilyesmivel bepróbálkozott, de most kapásból nem jut eszembe egy sem. Baj vagy sem, már nem tudok az ilyen típusú megkeresésekhez naivan, kedvesen és kislányosan hozzáállni. Egy lényegretörő kérdéssel le szoktam zárni ezeket a helyzeteket.

    • mabelwheeler

      Mi az a kérdés?

      • Jó-jó, de most konkrétan: mit a faszt akarsz?! – ezt úgy a cizellálás kellős közepében szoktam, mintegy félbeszakítva a nagy löttyös indulatokat.

        • mabelwheeler

          Mesélj még. 😀

          • 🙂 Hát most úgy hirtelen nem jut eszembe semmi. 🙂 Vagyishát de, csak bazi hosszú. Ami rövid, az kábé úgy hangzik: Kurva szar lehet puncifixáltan élni. 😀

          • Hát, ha van hely… Elmesélek egy nagyon tanulságos sztorit. Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy kislány, aki nagyon-nagyon beleszeretett egy pasiba. A pasi nős volt két gyerekkel. A kislánynak esze ágában nem volt elcsábítani a pasit a családjától, de a pasi is nagyon szerelmes volt, ígyhát ásó-kapa-nagyharang, összeköltöztek. Éldegéltek együtt csúful, ölték egymást (a pasinak fixa ideája volt, hogy a kislány felett mindenáron hatalmaskodnia kell, az meg nem hagyta magát, de mivel még csak kislány volt, így korlátozottan álltak rendelkezésére férfinevelési eszközök), meg közben szerették is. Lehet, hogy a háború tartotta fenn szerelmük tüzét, ki tudhassa azt már ilyen távolból. Történt egyszer, hogy a kislány – már nem volt annyira kislány, úgy 26 körül – teherbe esett. És jól megijedt, hogy most aztán mi lesz. Meg is kérdezte imádott-ölt élete párját. Az meg aszonta, hogy hát megtartjuk. Így is lett. Ha eddig héja-nász volt szerelmük, hát mostantól atomháborúvá sederedett. A szülés előtt 4 héttel leányunk elfogott egy levelet, amiben élete egyetlen szerelme egy vadidegen nőnek panaszkodik, hogy neki mosogatni kell és ő szegény, hullafáradtan hazaér az igen megterhelő gépjárművezető-szakoktatói munkából és ott a mosatlan-halom, amelyet komoly két-három tányér alkot, miközben az ő akkor már bazi nagyra puffadt élete mamutfenyőmókusa a picsáját mereszti (azt elfelejtette, hogy élete mamutfenyőmókusa hót kőkeményen veszélyeztetett terhes, dehát ez lényegtelen kis közjáték). Leányunk – fájdalmát kiheverendő – egy hétvégére elruccant kutyázni. S mikor hazaért, a tisztaságmániás pasijával közös konyhában két csészét, két kanalat stb-stb. talált. Mosatlanul. A veszekedés hevében elég csúnya dolgok hangzottak el, érintve az emberi értékektől kezdve az áruláson át a megcsalásig bezárólag jó sok mindent. Onnantól elég fagyos volt az addig sem hawaii-i (vagy hogy is írják) hangulat. Szülés előtt 2 héttel főhősnőnk bevonult a kórházba pár napra a veszélyeztetettsége okán, majd hazatérve főzött, mosott, mosogatott, bla-bla-bla. Élete párja hazatért, és köszönés nélkül közölte vele, hogy akkor most van 1 órája összecsomagolni és elhúzni, mert ő egyáltalán nem biztos benne, hogy ő a gyerek apja és addig esze ágában sincs aláírni semmiféle apasági nyilatkozatot, míg vérvizsgálat nem készül. Lefagyás. Sírás. Könyörgés. Majd a könnyek hirtelen felszáradtak – és közöltem a lányom apjával, hogy akkor rohadjon meg ott, ahol van, én ugyan nem csináltatok vérvizsgálatot. Nem. Mert ez is csak egy újabb játszma, hogy maga alá gyűrjön és míg ketten voltunk, ezt elviseltem valahogy, de egy ártatlan gyereket ebbe a fertő rohadványba bevonni a világon a legszemetebb dolog. És ha neki ettől függ a szeretet, akkor mi bizony ebből nem kérünk; inkább nem lesz a gyerekemnek apja, minthogy előre feltételeket szabjon. Nekem – nekünk – nem kell ilyen apa. 2 hét múlva bementem szülni, három hét után megszültem, 1,5 évig nagyon komolyan szenvedtem (mi az a gyermekágyi depresszió ehhez képest, b+ ?!). Annyira, hogy 1.) amikor azt kérdezte az orvos a szülés után (császár, természetesen…), hogy akarom-e látni a lányomat, azt mondtam: NEM. 2.) a gyerek az első pár hónapban nem volt hajlandó megmaradni velem: ahogy leraktam magam mellé aludni, hisztériás rohamokat kapott, ordított, ha én vettem fel, ordított, ha csak ránéztem, ordított. 3.) azt elfelejthettem, hogy tejem legyen. 4.) 3 éves (!) koráig nem adhattam neki puszit.
            Ez egy olyan zanzásított sztori volt, dehát persze még így is hosszú. De azt írtad, van hely. 🙂

            • mabelwheeler

              Aztatelibebaszottkibaszottkurva…

              És ebből felálltál. Mély tiszteletem. 🙂

            • Hát mert nem volt más választásom. 🙂 Még magammal kiszúrok, de egy szerencsétlen csecsemővel?! Nem elég neki, hogy én vagyok az anyja, még én se legyek?! 😀

            • mabelwheeler

              Ez mikor volt?

            • Régen. 11 a csajszi. Már régóta ad puszit. Az apjával normalizálódott a viszonyunk – elvégre is én nem pofázhatok bele a lányom életébe. Majd ő eldönti, szereti-e az apját vagy sem. Messziről jól megvannak – emberünk Angolhonban dolgozik 8 éve.

            • mabelwheeler

              Jó helyen van.

            • Ez nagyon durvaaaaaaaa! De annyira tipikus. Szegény férfi, akit folyton elhanyagolnak, mennyire nem bírja már, elfáradt, és akkor elmegy egy másik nőhöz, akinek muffjában elsírja bánatát.

        • Hát ez egyértelmű. A “férfiasan” nekiszegezett kérdésekkel a férfiak nagy része nem tud mit kezdeni. Aki tudna, az eleve nem kezd bele a hablatyba, hanem elsőre megmondja, mit akar.

Itt elmondhatod nekünk amit gondolsz:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s